Orvos, patológus, egyetemi tanár
Orvosi oklevelét 1919-ben szerezte meg a budapesti orvosi karon. 1926-1928-ban a Szent István Kórház főorvosa. 1932-1933-ban, 1941-1942-ben az orvosi kar dékánja, 1939-1940-ben rektor. A magyarországi daganatkutatás egyik megalapítója és kiemelkedő művelője volt. Nemzetközileg is elismert tudományos tevékenységet végzett az idegrendszer betegségeinek kutatásában, s ez az úgynevezett Baló-féle betegség felfedezéséhez vezetett. Eredeti elméletet dolgozott ki egyes bőrbetegségek idegrendszeri összefüggéseiről. Foglalkozott az érelmeszesedés okainak felderítésével: feleségével, Banga Ilonával együtt felfedezte az elasztáz nevű enzimet, amely az érelmeszesedés folyamatainak kialakulásában és a kötőszövet kóros folyamataiban is fontos szerepet játszik. 1940-től az MTA tagja.