Gépészmérnök, matematikus, egyetemi tanár
Temesvártól 25 km-re északra született egy magyar, német, bolgár, román népességű faluban Bedross Pál néven. (Édesapja erdőgondnok volt, 1944-ben Budapesten változott magyarra a családnév.) Tanult Temesváron és Csíkszeredában, de Budapesten érettségizett színjelesre a piaristáknál 1943-ban. Beiratkozott a Műegyetemre, de megélhetési okokból munkát is kellett vállalnia, azonban a Bölcsészkaron is hallgatott előadásokat. A Műegyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát 1951-ben. A gépészkari matematika tanszékre került, és ott dolgozott nyugdíjazásáig. Számos fontos, nehéz témájú tankönyv és monográfia szerzője és szerkesztője volt; munkái mindmáig a szakantikváriumok keresett kötetei. A hatvanas évek végén a televízióban is tartott felsőbb matematikai előadásokat. Hosszú évtizedekig a műegyetemi gépész matematikai tanszék vezetése is rá hárult; hét évtizednyi egyetemi tevékenysége legendás hírű. Előadásait széleskörű tájékozottság és műveltség, nyugodtság, jól szerkesztettség, gyönyörű táblaképek, alaposság, békességet sugárzó, mosolygó arc jellemezte. Sok kedves anekdota őrzi emlékét. Az egyetemi hallgatókon kívül nagyon szerették és tisztelték a tanszéki kollégái is, köztük Gallai Tibor és Farkas Miklós. Gépészmérnöki kandidátusi oklevelét 1962-ben szerezte; értekezésének témája ideális folyadékok potenciálos síkáramlása. Hivatalos egyetemi tanári kinevezésére már csak a rendszerváltás után került sor. (Hujter Mihály)