Amerikai asztrofizikus
Eredetileg filozófusnak készült, de tanulmányai megkezdése után érdeklődése hamarosan a fizika felé fordult. A kaliforniai Berkeley Egyetemen a Bachelor, majd a Chicagói Egyetemen a Master fokozatot érte el, ez után a Harvard Egyetemen szerezte meg Ph.D. fokozatát. 1968-ig a California Institute for Technology-ban (CalTech), 1968-tól pedig Princetonban az Alkalmazott Tudományok Intézetében dolgozott. Hosszú és termékeny karriert futott be a csillagászat és asztrofizika területén. Legfontosabb eredményét, Raymond Davis-szel a Nap neutrinó-kiáramlásának úttörő elméleti és észlelési vizsgálatával érte el. Raymond Davis észlelései a Bahcall által számított értékeknél kevesebb neutrínót jeleztek. Az így felmerült ún. "napneutrínó-probléma" megoldása a fizikusok és asztrofizikusok számára többévtizedes feladatot jelentett. Több, mint 500 dolgozata, könyve és ismeretterjesztő írása jelent meg. Számos díjat, kitüntetést kapott, többek között: Királyi Csillagászati Társaság Arany Érmét. Raymond Davis-sel közösen a Fermi-díjat, Raymond Davis-sel és M. Koshibával megosztva a Fizikai Benjamin Franklin Érmet. Nevét az extragalaxisok Wolf-Bahcall modelljének neve is őrzi. (Bartha Lajos)