| Bachman Zoltán Nagyvárad, 1945. ápr. 21. - Pécs, 2015. júl. 2. Építész A "nemzet művésze" címmel, Kossuth- és Ybl-Miklós-díjjal kitüntetett építész. Gyermekkorában Komlón élt, 1959-től pedig a pécsi művészeti gimnáziumba járt. Érettségi után 1963 és 1968 között a Budapesti Műszaki Egyetemen tanult építészetet Pogány Frigyes tanítványaként. Felejthetetlen tanárai között számon tartotta Sajó Ildikót, Bitó Jánost és Csete Györgyöt. 1966-ban avantgárd kiállítást szervezett a budapesti Bercsényi Kollégiumban, többek között Fajó János, Gyarmathy Tihamér, Bálint Endre műveivel, valamint magángyűjteményekből származó nyugati művészek alkotásaival. Karrierjét a Mecsek szénbányáknál kezdte, majd a Pécsi Tervezőiroda munkatársa lett. 1970-ben Szigetvári János mellett részt vett a szatmári árvíz utáni helyreállítási munkálatokban. Kistelegdi Istvánnal és Csaba Lászlóval közösen tervezett és épített szamoskéri református templom a szocialista Magyarország kiemelkedő szakrális építészeti alkotása és az egyik első példája a korai organikus építészetnek Magyarországon. 1972-től a Pécsi Műszaki Egyetem (PMMF) munkatársa volt. Fontos szerepet játszott a főiskola tervezési és építészeti tudományok tanszékének megalapításában. Neves építész kollégáit hívta meg oktatóként. A képzés különlegessége volt, hogy a hallgatók ismert építészek irodáiban szerezhettek gyakorlati tapasztalatokat. 1988-tól egyetemi tanár és a PMMF építészeti tanszékének vezetője volt. PMMF Pécsi Műszaki Egyetemhez való csatlakozásával vezető szerepet játszott az ország harmadik legnagyobb építészeti képzésében és a 2003-ban akkreditált, Marcell Breuerről elnevezett doktori iskolában. Emellett tiszteletbeli professzorként tanított Dortmundban és Würzburgban. Meghatározó személyisége volt Magyarország és Pécs város építészetének és műemlékvédelmének, valamint a pécsi Egyetem építészeti képzésének. (Dr. Josef Makovitzky)
|  | | Web dokumentumok |