Amerikai fizikus, tudományszervező
Mint fiatal kutató, a Cornell Egyetemen Hans Bethe munkatársaként, az MIT-n pedig Isidor Rabi munkatársaként dolgozott. Innen hívta meg Robert Oppenheimer Los Alamosba, az atombomba előállításában való közreműködésre, ahol őt bízta meg a kísérleti fizikai, majd konkréten a bombát összeállító részleg vezetésével. A háború után visszament a Cornell Egyetemre, itt ő lett a magfizikai laboratórium vezetője. A Manhattan program helyébe lépő Atomenergia Bizottság egyik alapító tagjaként került át 1949-ben a Caltech-re, ahol a Fizikai-Matematikai-Csillagászati részleg vezetését bízták rá, így ő lett Robert A. Millikan utóda. Ebben a részlegben működött a Kozmikus sugárzási Laboratórium Carl Anderson, és a Kellogg Sugárzási laboratórium, Charles Lauritsen vezetésével. Becher vette rá Richard Feynmant, majd később Murray Gell-Mant is, hogy átjöjjenek ide. 1953-tól 1955-ig, majd 1957-től 1959-ig tagja volt az Egyesült Államok Elnöki Tanácsadó Bizottságának. 1954-ben Oppenheimer mellett tanúskodott, később az atomcsend egyezmény felügyeletében játszott fontos szerepet. Idősebb korában, professzor emeritusként rendszeresen visszajárt a Caltechre, tudományszervező munkájának méltán elismert helyszínére. (Dr. Radnai Gyula)