Orvos, urológus, politikus, egyetemi tanát
1929-ben szerzett orvosi oklevelet a budapesti tudományegyetem orvosi karán. 1936-1937-ben Berlinben, majd Varsóban ösztöndíjas, 1929-1941-ben a budapesti urológiai klinika tanársegédje, adjunktusa, 1940-1941-ben klinikai igazgatóhelyettes, 1941-1943-ban adjunktusként vezette a klinikát. 1945-1974-ben a budapesti urológiai klinika igazgatója, 1948-1950-ben dékán, 1953-1959 a BOTE általános orvosi kar dékánja, 1950-1953-ban az Állami Kórház igazgatója, 1963-1967-ben országgyűlési képviselő. Több urológiai társaság tiszteleti tagja. Kutatási területe a veseüregrendszer kórélettana, a vesekövek keletkezése, a nyirokkeringés szerepének a kimutatása a vesemedence betegségeiben. 1949-től az MTA tagja.