Német csillagász
A 20. század egyik legsikeresebb és legeredményesebb megfigyelő csillagásza. A göttingeni egyetemet elvégezve 1919-től a Hamburg-Bergedorfi csillagvizsgálóban dolgozott. 1931-ben az USA-ba emigrált. F. Zwickyvel 1934-ben megállapították, hogy a Rák-köd (M1) fénylő gázfelhője az 1572. évi szupernova-robbanás maradványa. A 2. világháború alatt végzett megfigyelései alapján kimutatta, hogy a csillagrendszerek távolságának meghatározásában fontos delta Cephei csillagok fényerőségük alapján két csoportot alkotnak. Vizsgálatai szerint a spirális csillagrendszerek csillagai két csoportra, a spirálkarokban elhelyezkedő forró fiatal I. populációra, és a középen tömörülő idősebb II. populációra oszthatók. Ennek alapján végzett számításai szerint az ismert világegyetemben mért távolságokat és a világegyetem életkorát a korábban feltételezettnél kétszer nagyobbnak tekintik. Eredményesen azonosított több, erős rádiósugárzású forrást optikailag észlelhető objektumokkal (Cygnus A, Virgo-A, stb.). Munkásságát 1954-ben a Királyi Csillagászati Társaság aranyérmével, 1955-be az amerikai Bruce aranyéremmel ismerték el. Nevét egy holdkráter, az 1501.sz. kisbolygó és a "Baade óriástávcső" őrzi. (Bartha Lajos)