Francia asztrofizikus
A korszerű napfizika egyik megteremtője. Már 15 évesen Deslandres mellett a Meudon-i Asztrofizikai Obszervatórium asszisztense lett (1899). Az 1. világháború alatt Deslandres és d'Azambuja katonai szolgálata miatt az obszervatóriumban a megfigyelések szüneteltek. D'Azambuja egyetemi tanulmányait csak a háború után tudta befejezni. 1930-ban védte meg doktori disszertációját a Nap kromoszférájának szerkezetéről. 1925-től kezdve megfigyeléseit gyakran Marguerite Roumens-szel közösen végezte, aki 1935-ben a felesége lett. 1948-ban nagy közös munkában foglalták össze eredményeiket. Elsősorban a napfelszíni jelenségekkel, és főleg a Nap kromoszférájával, a látható felszín feletti vékony gázréteggel foglalkozott. 1939-58 közt a Nemzetközi Csillagászati Unió "Kromoszféra jelenségek" osztályának elnöke, megalapítója és szerkesztője az IAU "Naptevékenység negyedévi értesítője" c. kiadványnak, 1949-51 közt a Francia Csillagászati Társaság elnöke. Hazájában több megtiszteltetésben részesült, a Janssen nevét viselő és a C. Flammarionról elnevezett emlékéremmel méltányolták munkáját. (Bartha Lajos)