Angol kísérleti, műszaki fizikus, feltaláló
Valószínűleg ő volt az első villamosmérnök a világon. Sikeres pályáján William Thomson (Lord Kelvin) indította el, akinél az 1867-68-as tanévet töltötte ösztöndíjasként Glasgow-ban. Az elektromos távírás elméletébe és gyakorlatába dolgozta be magát, majd Indiába ment, hogy a Brit Birodalmon beüli távíró szolgáltatás fejlesztésén dolgozzon. Segített Thomsonnak a tengeralatti kábel lefektetésében és működtetésében, majd Thomson és W.J.M. Rankine ajánlásával Japánba ment, ahol a fizika és a telegráfozás professzori teendőit látta el 1873-tól 1878-ig a tokiói műszaki egyetemen. Messze földön híres laboratóriumot hozott létre, diákjait is bevonva saját kutatásaiba. E kutatások egyik eredménye volt Tokio első elektromos világítási rendszere. Londonba visszatérve a műszaki fizika esti hallgatói számára tartott népszerű egyetemi előadásokat, miközben számos elektromos mérőműszert kísérletezett ki, talált fel, bevonva mindebbe laboratóriumi tanítványait is. Új villanymotorokat fejlesztettek ki, melyeket a legkülönbözőbb helyeken alkalmaztak az elektromos triciklitől kezdve a londoni földalattiig. Nagyon sokat publikált, hihetetlen munkatempóban dolgozott, ezt követelte meg munkatársitól is. Nem volt könnyű ember: tüskés modora miatt az adminisztráció nem szerette, legjobb tanítványai azonban Tokióban és Londonban is rajongtak érte. (Dr. Radnai Gyula)