Amerikai biokémikus, farmakológus, Nobel-díjas
Tanulmányait a College of the City of New York-ban és a New York-i Egyetemen 1941-ben végezte, majd a George Washington Egyetemen doktorált 1955-ben. 1935 és 1946 között a Ipari Egészségügyi Laboratóriumban vegyészként dolgozott, majd a Goldwater Memorial Hospital kutatási osztályára került. 1949-től a National Heart Institute, Bethesda, Maryland kémiai farmakológiai osztályának munkatársa volt. 1955-ben ment át a National Institute of Mental Health-ba, ahol a Klinikai Tudományok Laboratóriuma farmakológiai részlegének vezetője lett. Sir Bernard Katz angol biofizikussal és Ulf von Euler svéd fiziológussal megosztva orvosi Nobel-díjat kapott 1970-ben. Axelrod egy olyan enzimet fedezett fel, amely lebontja a kémiai ingerületátvivő anyagokat az idegrendszerben, ha már nincs arra szükség, hogy idegi impulzusokat továbbítsanak.