Amerikai csillagász
A Harvard Egyetemen tanult, majd a Caltechen doktorált 1953-ban. 1957-től a Palomar Obszervatórium, 1983-tól a Max Planck Institut für Astrophysik munkatársa volt. 1966-ban összeállította a Különleges Galaxisok Atlaszát, melynek eredeti célja az volt, hogy segítséget nyújtson a galaxisok időbeli fejlődésének tanulmányozásához. Később az atlaszban szereplő számos kép esetén a galaxis és a közelében látszó kvazár között kapcsolatot vélt felfedezni. Elmélete szerint a kvazárok a galaxisok magjából dobódnak ki, ezért a nagy vöröseltolódásuk nem a kozmológiai távolodásuk, hanem óriási sebességük következménye. A standard kozmológiai elmélettel szembeni ellenérzései mellett haláláig kitartott. Az atlasz jelentősége ma főként abban rejlik, hogy a kölcsönható galaxisokról ez volt az egyik első gyűjtemény. (Piriti János)