Talajvegyész, egyetemi tanár
Tanulmányait a budapesti műszaki egyetemen végezte, 1923-ban vegyészmérnöki diplomát kapott. Először a debreceni Mezőgazdasági Vegykísérleti Állomáson dolgozott, majd tanársegédként a műegyetemre került Sigmond Elek mellé. 1926-ban Berkeleyben, majd Bonnban W. P. Kelley és H. Kappen mellett a szikes talajokkal és a talajsavanyúsággal kapcsolatos kérdéseket tanulmányozta. Hazatérése után a debreceni Gazdasági Akadémia kémia tanszékét vezette, oktatott a debreceni Tisza István Tudományegyetemen is. 1945 után a Tiszántúli Talajjavító Vállalat talajlaboratóriumát, majd az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet debreceni talajtani osztályát vezette. A szikesedési folyamatok tanulmányozása, a szikes talajok javítása és mezőgazdasági hasznosítása területén végzett munkájával világszerte elismerést szerzett. Megállapította, hogy a termőföld öntözéssel, lecsapolással, valamint mészadagolással javítható. Részletesen vizsgálta a cukorgyári mésziszappal végzett talajjavításoknál lejátszódó kémiai folyamatokat. Aktívan részt vett a nemzetközi tudományos életben.