Biokémikus, orvos, biológus, egyetemi tanár
1953-ban szerzett orvosi oklevelet a BOTE-en. 1961-1963-ban az Országos Sugárbiológiai Intézet biokémiai osztályának vezetője, igazgató helyettese 1969-1970-ben. 1963-1965-ben a bécsi Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség radiobiológiai munkatársa, 1970-1991-ben a SOTE biokémiai intézetének a vezetője, egyetemi tanár. 1971-1973-ban rektorhelyettes, 1973-1976-ban rektor. Kutatási területe elsősorban az immunfolyamatokban végbemenő biokémiai szabályozás problémáira terjedt ki. Ezenkívül a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök sugársterilizálásával, annak szabványosításával foglalkozott, a lézer hazai alkalmazásának egyik orvosi kezdeményezője.