Ír kémikus, fizikus
1828-ban kémiát kezdett tanulni Glasgow-ban Thomas Thomson irányításával. Tanulmányait Párizsban folytatta, kémiai analízist tanult és mellette dolgozott J.B. Dumas és L. J. Thénard laboratóriumában. Visszatérve Edinburghben folytatott orvosi tanulmányokat, doktori fokozatot 1835-ben szerzett. Belfastban gyakorló orvos volt, e mellett kémiát oktatott a Belfasti Academical Institution-ban. Az itt töltött tíz év alatt számos tudományos dolgozatot publikált. 1845-ben az újonnan létrehozott Queen's College-ben ő lett az intézmény első kémiaprofesszora, egyszersmind elnökhelyettese. Mindkét tisztséget nyugdíjazásáig, 1879-ig betöltötte. Elsősorban a gázokkal, azok halmazállapotváltozásaival foglalkozott. Egyik kiemelkedő felfedezése volt, hogy kimutatta, hogy az ózon az oxigén változata. Ő vezette be a kritikus hőmérséklet és kritikus nyomás fogalmát. Eredményeiért számos ország Tudományos Akadémiájának tagjává választották. 1867-ben a Brit Társulat a Tudomány Haladásáért (British Association for the Advancement of Sciences) elnöke lett.