Erdélyi-magyar, német biológus, történész, egyetemi tanár
A szászvárosi gimnázium után Segesvárott járt gimnáziumba, Meggyesen érettségizett a német gimnáziumban 1942-ben, tanárai között volt Oberth Hermann, a rakétatervező. 1943-ban a Wehrmactba kapott behívót. A második világháborúban, súlyos sebesülése után Ausztriában, a háború végén amerikai fogságba esett, ahonnan megszökött, eljutott a feleségéhez Jénába. 1947 és 1952 között a Jénai Egyetemen biológiát tanult. Ezután Berlinbe került, a "Französisches Institut für deutsche Technik" c. intézménybe, ahol az édesvízi halak betegségeinek kutatásával és diagnosztikájával foglalkozott, e témából doktorált. 1961-ben megjelentette a "Taschenbuch der Fischkrankheiten" című könyvet, amelyet a G. Fischer Verlag adott ki. A könyv, amely 1992-ben már a hatodszor adta ki, több nemzetközi nyelvre lefordították, alapvető tankönyv. Amlacher politikai nézetei miatt 1962-ben el kellett hagynia az intézetét. Berlin-Buchban a Rákkutató Intézetben új módszereket fejlesztett ki az autoradiográfia területén, tanulmányai pedig a tumorok kialakulásának kémiai szennyező anyagok általi megértéséhez vezettek. 1964-ben a Humboldt Egyetemen az Állatorvostudományi Karán tanított. Ezt követően a Jénai Egyetem Patológiai Intézetében folytatta kutatásait. Politikai okok kényszerítették arra, hogy feladja oktatói tevékenységét. 1972-től kutatta az erdélyi erődtemplomokat. 2002-ben jelent meg "Funktion und Systematik siebenbürgisch-sächsischer Kirchen- und Bauernburgen" c. könyve. Röviddel a két német állam 1990-s újraegyesítése előtt vendégprofesszorként dolgozott a Müncheni Egyetem Állatorvostudományi Karán. 1993-ban rehabilitáltak és professzori kinevezést kapott. (Dr. Josef Makovitzky)