Belarusz fizikus, Nobel-díjas
Leningrádban szerzett diplomát 1952-ben, 1953-tól a Fizikai-Műszaki Intézetben dolgozott, 1970-ben doktorált, 1987-től az intézet igazgatója volt. A hatvanas évek óta foglalkozott a félvezető heterostruktúrák tervezésével és vizsgálatával. Találmánya a heterotranzisztor segítségével hatamas fejlődésen mehetett keresztül a kommunikációs eszközök tervezése a minden addiginál magasabb frekvenciájú hullámok alkalmazásával. 1995-től az orosz parlament képviselője volt. 2000-ben Herbert Kroemerrel megosztva a fizikai Nobel-díj felét kapták "a nagysebességű és optoelektronikában használt félvezető heterostruktúrák kifejlesztéséért". (A díj másik felét Jack Kilby kapta "az integrált áramkörök kifejlesztésében való közreműködéséért".) (Piriti János)