| Albertus Magnus Lauingen, Bajorország, (ma Németország), 1200. körül - Köln, Poroszország, 1280. nov. 15. Német polihisztor, teológus, filozófus, regensburgi püspök 1223-ban a padovai egyetemi tanulmányai után belépett a dominikánus rendbe. 1228-tól a rend kolostoraiban tanított. 1245-ben Párizsban, majd 1248-ban Kölnben novíciusmester és professzor, közben pápai tanácsadó és hitszónok volt. Tanítványai közé tartozott Aquinói Szent Tamás. 1254-től Worms tartományfőnöke. 1260-tól két évig Regensburg püspöke. Élete utolsó két évtizedében a kölni dominikánus kolostorban élt és tanított. Kezdeményezője volt az arab kommentárok felhasználásával megújult arisztoteliánus filozófiának, a klasszikus skolasztika kibontakoztatásának. Polihisztorként kora szinte minden tudományával foglalkozott: az ásványi, növényi és az állatvilág ugyanúgy foglalkoztatta, mint az asztrológia és az alkímia. Elsőként állított elő arzént tisztán. Legfontosabb munkái Arisztotelész műveihez fűzött kommentárjai. 1931-ben a pápa szentté avatta.
| | | Web dokumentumok |