Tudománytörténész, hivatásos katona, Bolyai-kutató
Budapesten 1949-ben rádiótechnikusi végzettséget szerzett; 1950-ben önként belépett a honvédséghez, ahol egy tiszti tanfolyamot elvégezvén alhadnagyként a hadsereg első lokátoralakulatához került. Később beiskolázták a Petőfi Akadémiára, ahol érdeklődése a történelem, különösen 1848-1849, a szabadságharc története felé fordult. Elvégezte az ELTE történelem-könyvtár szakát a hadtörténettel kötelezve el magát. Kinevezték a Hadtörténelmi Közlemények főszerkesztőjévé. Bolyai Jánosról szóló monográfiája nagy jelentőségű, németül is megjelent. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem magántanáraként a 19. századi hadtörténet és hadtudomány-történet művelőjeként szerzett elismertséget. A Magyar Hadtudományi Társaságnál a Hadtudomány elméleti és történeti szakosztály elnöke volt, és az MTA-nál is fontos tisztségeket viselt. Huszonegy könyvet írt, közleményeinek száma háromszázra tehető. (Hujter Mihály)