Perzsa-iszlám matematikus, csillagász.
Fiatalon elsajátította az antik görög hagyományokra visszanyúló, és az iszlám tudósai által tovább épített matematikai ismereteket. A tudományt pártoló 'Adud ad Dawlah kalifa Bagdadba hívta a kor jelentősebb iszlám tudósait. Ide költözött Abu'l Wafa is, ahol Sharf ad-Dawlah kalifa támogatásával csillagászati obszervatóriumot épített. Meghatározta az ekliptika hajlásszögét az égi Egyenlítőhöz és mérte a Nap látszó égi mozgását. A kor hírneves khivai csillagászával együttműködve észlelte a 997. évi holdfogyatkozást. Kivonatos, egyszerűsített és részben kijavított fordítást készített Ptolemaiosz nagy művéből. Levezette a gömbháromszögek sinus-tételét és 15 ívperces közökkel, 8 tizedes pontosságú sinus-táblázatot szerkesztett. (Ptolemaiosz táblái csak 4 tizedesig terjedtek.) Tanulmányozta (a görög matematikusok nyomán) a harmad- és negyedfokú egyenleteket. Munkája nem egyszerű átvétele volt az ókori ismereteknek, hanem jelentős továbblépésnek tekinthető. (Bartha Lajos)