Orosz fizikus, Nobel-díjas
1948-ban szerzett diplomát a Moszkvai Állami Egyetemen, majd Kapica intézetében dolgozott Landau mellett. 1965-től a moszkvai egyetem professzora volt, 1991-től az Egyesült Államokban az Argonne National Laboratory-ban dolgozott. A szupravezetésnek az 50-es években kidolgozott Landau-Ginzburg-féle elméletét továbbfejlesztve leírta a II. típusú szupravezetőket. Ezek az örvényeket tartalmazó fémes ötvözetek vagy kerámiák (az I. típusúakkal ellentétben) nem taszítják ki teljesen a mágneses teret. 2003-ban Ginzburg és Leggett társaságában fizikai Nobel-díjjal tüntették ki a szupravezetők kutatásában elért eredményeiért. (Piriti János)