Olasz-amerikai orvos, virológus, Nobel-díjas
Olaszországban kezdte pályáját. 1936-ban szerzett doktori fokozatot a torinói egyetemen, s évekig ott oktatott. 1947-ben az Egyesült Államokba utazott és a vírusokat kezdte el tanulmányozni, először S. Luriával az indianai egyetemen, később, 1949-1963 között a California Institute of Technology-n. Itt laboratóriumában dolgozott Howard Temin. 1963-1972 között a Salk Biológiai Kutatóintézet munkatársa lett, ahova 1977-ben kutatóprofesszorként tért vissza, miután öt évig a londoni rákkutató központ igazgatója volt. Az 1950-es években Marguerite Vogttal együtt az elsők között tenyésztett állati vírusokat sejttenyészeten. Azt is vizsgálta, hogyan veszik át egyes vírusok az ellenőrzést a megfertőzött sejt fölött. Felvetette, hogy az ember rákos betegségeit idegen DNS-darabkák reprodukciója okozhatja. Az 1975-ben orvosi-élettani Nobel-díjat kapott Howard Temin és David Baltimore társaságában a tumorvírusok és a sejtek genetikai anyaga közötti cserehatás területén tett felfedezésért megosztva.