Evangélikus természettudós, gimnáziumi igazgató
1707-től a wittenbergi egyetemen tanult, hazatérve Selmecbányán volt nevelő. 1711-ben, a pestisjárvány megszűnte után a késmárki evangélikus gimnáziumban lett rektor. Megalapította az iskolai könyvtárat. Megírta Szepes vármegye történetét, ezt Bél Mátyás használta fel "Antiquae et novae Hungariae Prodromus" c. művében. Kutatta a Magas-Tátra és a Bélai-Tátra barlangjait, itt megtalálta a barlangi medve maradványait.