Orvos, bőrgyógyász, egyetemi tanár
Oklevelét a debreceni tudományegyetem orvosi karán szerezte 1944-ben. 1942-44-ben a debreceni Bőrgyógyászati Klinikán externista, 1944-46-ban bőrgyógyász, nemibetegségek szakorvosa. 1946-50-ben a leningrádi Bőrgyógyászati Klinikán aspiráns. 1952-től az Országos Bőr- és Nemikórtani Intézet igazgatóhelyettese, 1957-től ismét a WHO szakértő csoportjának tagja. 1967-től a budapesti bőrklinika megbízott tanszékvezetője. 1968-tól az Országos Bőr- és Nemikórtani Intézet igazgatója. 1972-74-ben Genfben a WHO keretében a venereás betegségek alosztályának vezetője. Fő kutatási területe a dermatológia. Európában az elsők között vezette be a Nelson-tesztet (TPIT) a váratlanul szeropozitív esetek vizsgálatára. Kutatásait később az immunológiai kérdésekkel kapcsolta össze. A venerológia terén nemzetközileg elismert szaktekintély volt.

Perzsa matematikus, fizikus, asztronómus, filozófus, költő
Több kiváló tudósnál eltöltve egy-két évet, foglalkozott a Korán különböző olvasataival és magyarázataival, majd az arab nyelvvel és irodalommal, később pedig a teológiát, a jogtudományt, a logikát, az orvostudományt és a filozófiát tanulmányozta, de legkedvesebb területe a matematika volt, elméletileg és a csillagászatban alkalmazva. Málik sáh főtanácsosa lett, s az ő segítségével bekerült a királyi udvarba, ahol orvosként, csillagászként és csillagjósként nyert alkalmazást, noha - mint komoly tudós - nem hitt a jóslatokban és a babonákban. Nizámu-l-Mulk nagy pártfogója volt a tudományoknak, ő alapította meg a bagdadi Nizamíjje-egyetemet és a nisápuri főiskolát, amely mellé obszervatóriumot is építtetett. A nisápuri főiskola tanárává és az obszervatórium vezetőjévé barátját, Omárt nevezte ki. 1074-ben Málik sáh elhatározta, hogy megreformáltatja a naptárt, s a feladattal a tudós csillagászt bízta meg, aki egy bizottság segítségével öt évi munka után készült el az új naptárral. Harmadfokú egyenleteket oldott meg azáltal, hogy egy körrel metszett egy parabolát, bevezette a racionális számok fogalmát. Csillagászati táblázatokat állított össze.

Amerikai fizikus, asztrofizikus
A rakéta-csillagászat egyik úttörője. Már fiatalon a színképek nagyon rövid (ibolyántúli) hullámtartományba eső részleteinek vizsgálatával kezdett foglalkozni. 1941-től az USA Haditengerészeti Kutatólaboratóriumának munkatársa, itt előbb katonai célú munkát végzett. 1946-től a Nap-színkép ultraibolya tartományának vizsgálatára műszereket tervezett, amelyet a németektől zsákmányolt V-2 rakétákkal juttattak 70-120 km magasságba. Elsőként tanulmányozta részletesen a színképnek azokat a rövidhullámú részeit, amelyek a talajszintről - a légkör sugárzáselnyelése következtében - nem észlelhetők. Műszerét tovább fejlesztve, űreszközökkel 1960-ban először sikerült a napspektrum kemény Röntgen-sugárzását mérnie (H. Friedman-nel és R. Blake-kel). 1963-ban ez a kutatócsoport örökítette meg a napkoronát "fehér fényben" fogyatkozáson kívül. Nevéhez fűződik a "Keringő Nap-obszervatórium" műhold (OSO-7), a Skylab- és Apollo -űrlaboratóriumok napteleszkópjainak szerkesztése. Munkásságával számos elismerést szerzett, az USA Nemzeti Akadémiájának tagja, az angol Királyi Csillagászati Társaság Eddington-éremmel jutalmazta. (Bartha Lajos)

Sebész, egészségügyi szervező
Orvosi oklevelét 1841-ben szerezte a pesti egyetemen. 1842-től tanársegéd a pesti sebészeti klinikán. 1843-ban sebészdoktor. 1848-ban orvosi egyetemi titkár. 1849-től a Rókus Kórház sebészeti főorvosa. 1861-től az orvosegyesület, 1868-tól az Országos Közegészségügyi Tanács elnöke. Arany János, Jókai Mór és Deák Ferenc kezelőorvosa volt. Halála után családja az egyetemen alapítványt tett, amelynek kamataiból évenként ösztöndíjat adtak. 1858-tól az MTA tagja.

Vasútépítő mérnök
Oklevelét a párizsi École des Ponts et Chaussées-n szerezte. A századforduló egyik legjelentősebb vasútépítő mérnöke, nevéhez több jelentős vasúti intézmény megépítése fűződött, például a Miskolc-Mezőcsáti helyi érdekű vasút vonalát tervezte, engedélyeztette és építette. Volt országgyűlési képviselő, a Magyar Mérnök és Építész Egylet elnöke és Borsod vármegye Törvényhatósági Bizottságának tagja. A Tanácsköztársaság gazdasági és műszaki politikájának támogatása, a vármegyei műszaki biztosi kinevezés elfogadása miatt 1920-ban eltávolították az egylet éléről.

Orvos, gyermekgyógyász
Pályáját a Stefánia Gyermekkórházban, a Gyermekklinikán kezdte, ifj. Bókay János idejében. 1916-1926 között a Magyar Királyi Állami Gyermekmenhely (ma: Heim Pál Gyermekkórház) egyik osztályvezető főorvosa volt. 1926-ban megbízták az új, Madarász utcai Gyermekkórház szervezésével, igazgatásával, ahol csak 1929-ben kezdhette meg gyógyító munkáját. 1943 végén, az akkori jogfosztó törvények miatt nyugdíjazták. A háború a Péterfy Sándor utcai kórház rendelőintézetében dolgozott. Rendkívüli tanári címet kapott, kandidátus lett. Megválasztották a Magyar Gyermekorvosok Társasága elnökének. Tagja volt a Gyermekgyógyászat c. folyóirat szerkesztőbizottságának. Több könyvet írt, a legfontosabb: A gyermekorvoslás tankönyve, amiben Bókay János és Bókay Zoltán volt a társszerzője. A gyermekgyógyászatnak minden ágával eredményesen foglalkozott. Jelentős eredményeket ért el az angolkór, a chorea minor és a tüdőgyulladás gyógyítása terén. A csecsemő- és gyermekgyógyászat területén nemzetközi hírnevet szerzett.

Kohómérnök, egyetemi tanár
Tanulmányait a soproni Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolán végezte 1926-1935 között a Magyar Rézhengerműveknél, 1935-től 1949-ig a Csepeli Fémműveknél működött. 1946-tól a soproni kohómérnöki karon a kohógéptan tanszék tanára. 1949-től oktatói és tudományos munkásságot folytatott. 1952-től a kohómérnöki kar Miskolcra költözésével munkásságát a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen folytatta. A kohászat gépészeti és elméleti mechanikai problémáival foglalkozott. 1950-től az MTA tagja volt.

Vegyész, egyetemi tanár
1935-ben végzett a szegedi egyetemen, kémiából szerzett doktori fokozatot. 1936-1939 között Szent-Györgyi Albert közvetlen munkatársa. 1949-től 1980-ban történt nyugdíjba vonulásáig a Szegedi Orvostudományi Egyetem Orvosvegytani Intézetét vezette. Számos területen ért el kimagasló tudományos eredményeket. Ő volt a penicillin hazai gyártásának és a magyar biotechnológiai kutatásoknak az egyik megindítója. Kidolgozta a gyulladásgátló szteroid hormonok mikrobiológiai előállítását.

Német matematikus
Heidelbergben habilitált, és ott lett professzor 1869-ben. Számos egyetemen volt professzor Heidelberg után többek között Zürichben, Königsbergben és Strasbourgban is tanított az egyetemen. Tevékenysége a matematika számos területére terjedt ki, így eredményeket ért el az algebra, a számelmélet, az analízis területén. Törekedett az egyes területek összekapcsolására is. Nevéhez fűződik az algebra területén a Kronecker-Weber-tétel. Lehrbuch der Algebra c. összefoglaló könyve sokáig alapműnek számított.

Angol csillagász
Otthonában, magánúton sajátította el a matematikai ismereteket. 18 évesen egy vasárnapi iskola tanárnőjéül hívták meg. Már középkorúként egy egyetemi szintű csillagászati tanfolyamon vett részt, tanára, Joseph A. Hardcastle (1889-1917) bevonta munkájába. Nagyszámú változócsillag észlelést végzett. Emellett főleg a Hold felszíni alakzatainak elnevezéseivel foglalkozott. A Hold 19. századi térképezői ui. többnyire önkényesen adtak neveket, jelöléseket a holdbeli alakzatoknak, ezért egyes alakzatoknak több neve is volt. 1905-ben hivatalos megbízást kapott S. A. Saunderrel együtt a holdbeli alakzatok jegyzékének összeállítására, ez a munka 1913-ban készült el. A Royal Astronomical Society 1916-ban első női rendes tagként tagjává választotta. 1922-ben a Nemzetközi Csillagászati Unió felkérte őt, és az osztrák Karl Müllert (1866-1942), hogy részletesen dolgozzák ki a holdfelszín nemzetközileg elfogadott, egységes nevezékű térképét. Az 1935-ben kiadott, kétkötetes mű 681 alapvető nevet, és 6400 jelölést tartalmaz, és minden újabb holdtérkép alapjául szolgál (Blagg és Müller: Named Lunar Formations). A Holdon egy krátert neveztek el róla. (Bartha Lajos)

Amerikai csillagász
A Berkeley egyetemen, majd Párizsban és Berlinben tanult. 1901-09 között a Missouri egyetemen tanított, itt többek között Harlow Shapley is a tanítványa volt. 1909-1948 között a Mount Wilson Obszervatórium munkatársa volt, 1923-45 között az intézmény igazgatóhelyetteseként. Fotometriai módszerekkel továbbfejlesztette és a 18 magnitúdón túlra is kiterjesztette a csillagok fényesség skáláját. Foglalkozott a csillagok fényének intersztelláris abszorpciójával, a Tejút és a galaxisok fényességével is. Megmérte a Földnek a Tejútrendszer középpontjától való távolságát. 1940-ben a Bruce éremmel jutalmazták. Tiszteletére nevezték el a 4473.sz. kisbolygót.

Mennyiségtan- és természettantanár, polgári iskolai igazgató
A polgári iskola a 10-14 évesek számára szervezett, népszerű iskolatípus volt Magyarországon az 1870-es évektől kezdve 1948-ig, az általános iskola bevezetéséig. Viszonylag nagy óraszámban tanítottak itt számtant, mértant és természettant, e tárgyak gyakorlati oldalát hangsúlyozva. Erdődy Imre a budapesti tudományegyetemen szerezte tanári oklevelét 1880-ban, majd a fővárosi II. kerületi polgári leányiskolában kezdett tanítani. Hosszú, sikeres tanári pályáján a fizikai ismeretek széleskörű terjesztéséből is kivette a részét. A Mathematikai és Physikai Társulat, valamint a Királyi Magyar Természettudományi Társulat aktív tagjaként előadásokat tartott, népszerűsítő cikkeket írt a Természettudományi Közlönybe, többek között a legújabb fizikai eredményekről, a fény és az elektromosság kapcsolatáról és különböző természeti jelenségek fizikai magyarázatáról. (Dr. Radnai Gyula)

Meteorológus
1906-ban a bölcsészdoktori oklevelet megszerezve belépett a Meteorológiai Intézethez. 1919-ben kezdeményezésére alakult az Intézet agrometeorológiai osztálya, amelynek vezetőjévé nevezték ki. 1925-től a József Műegyetemen gazdasági éghajlattant adott elő. 1927-től a Mezőgazdasági Múzeum igazgatóhelyettese, majd 1936-tól igazgatója volt. Elsősorban a növénybetegségek és az időjárás közti összefüggések kutatásával szerzett érdemeket, tanulmányozta egyes meteorológiai elemek időbeni hatását a terméseredményekre, a növények biológiai igényeit az éghajlat iránt. A fásítás problémáival és az Alföld szélviszonyaival is foglalkozott. Állandó munkatársa volt Az Időjárás c. folyóiratnak, 1910-től 1927-ig ő készítette a Havi jelentést Magyarország időjárásáról.

Orvos, biokémiai kutató
Orvosi oklevelét 1902-ben Budapesten szerezte, majd Berlinben biokémiai tanulmányokat végzett. 1903-tól a budapesti I. sz. sebészeti klinika, 1905-től a Rókus Kórház sebésze, 1905-ben sebészi szakvizsgát tett. 1908-tól a budai Tüdőbeteggondozó főorvosa, 1908-tól a Zsidó Kórház szerológiai laboratóriumának a főorvosa. 1914-1918-ban a kassai Honvéd Bakteriológiai és Járványügyi Állomás katonaorvos-parancsnoka. 1918-1928-ban magángyakorlatot folytatott, 1928-tól az OTI mosonmagyaróvári rendelőjének főorvosa. 1944-ben állásától megfosztották, 1945 januárjában a nyilasok elhurcolták, szabadulása után a táborban szerzett betegségben hunyt el. Fizikokémiával, szerológiával és kemoterápiával foglalkozott, jelentős szakirodalmi tevékenységet fejtett ki. Elsőként alkalmazott indikátorokat oldatok hidrogénion-koncentrációjának kolorimetrikus meghatározására.

Meteorológus
A budapesti tudományegyetemen 1934-ben matematika-fizika szakos tanári oklevelet szerzett. 1935-ben az Országos Meteorológiai Intézet kötelékébe lépett. Rövidesen a berlini Collegium Hungaricumban folytatott sugárzásmérési tanulmányokat. 1951-ben az Országos Meteorológiai Intézet éghajlati osztályának vezetője. Nevéhez fűződik Magyarország sugárzáséghajlatának komplex, korszerű feltárása. Részt vett a Nemzetközi Geofizikai Év munkálataiban (1957), majd a Balaton-kutatási programban (1958), a szarvasi hőháztartási vizsgálatokban (1963). Magyarország Éghajlati Atlaszában jelentek meg 50 év megfigyeléseit összesítő, területi eloszlást szemléltető napsugárzási térképei és táblázatai. Megírta a sugárzáskutatás szolgálatában alkalmazott műszerek és megfigyelési módszerek történetét.

Olasz matematikus, filozófus, nyelvész
Matematikai és nyelvi tehetsége korán megmutatkozott. Még gyerekkorában megtanult görögül és latinul. Matematikából a kúpszeletek és speciális görbék vizsgálatával vívta ki kora tudósainak elismerését. Ő lett az első női professzor matematikából. XIV. Benedek pápa nevezte ki a bolognai egyetemre. Írt egy kétkötetes művet az algebráról és az analízisről. A könyvet franciára is lefordították, és a francia egyetemek sokáig használták tankönyvként.

Bányafőgépmester, a bányagépesítés úttörője
A gépészet elemeit apja, Hell Máté Kornél bányagépmester mellett sajátította el. A selmeci bányatisztképző intézetben Mikoviny Sámuel hidraulikai és mechanikai előadásait hallgatta (1735). Első találmánya egy 1738-ban üzembe helyezett, új megoldású, himbás, szekrényes vízemelőgép volt. Még jelentősebb volt 1749-ben felállított vízoszlopos gépe. 1753-ban Selmecbányán üzembe helyezett léggépe (machina hydraulica pneumatica) legelőször használt vízemelésre sűrített levegőt. Hell léggépe elvét tekintve a kőolajbányászatban ma használt gázlift, "airlift" előfutárjának tekinthető. 1758-ban üzembe helyezett tűzgépe az 1722-ben az angol Potter által felállított gép tökéletesített változata volt. Bányagépesítési kérdéseken kívül haditechnikai problémákkal is foglalkozott. Hell Miksa csillagász testvére volt.

Francia csillagász
1739-ben a párizsi Mazarin kollégium matematika professzorává nevezték ki, két évvel később lett a Francia Tudományos Akadémia tagja. 1750-1754 között expedíciót vezetett a Jóreménység-fokhoz, közel tízezer csillag pozícióját határozta meg. Sok csillagra még ma is az általa adott katalógus számmal hivatkoznak. Dél-Afrikában végzett Hold, Vénusz és Mars megfigyelései, a korábban az északi féltekéről végzett hasonló megfigyelésekkel együtt, ezen égitestek távolságának sokkal pontosabb meghatározásához vezettek el. Elsőként mérte meg egy délkör ívének hosszúságát Dél-Afrikában. 1754-ben tért vissza Franciaországba, egyedül dolgozott adatainak a rendezésén. Gyűjteménye, a Coelum Australe Stelliferum (A déli égbolt csillagainak katalógusa), 1763-ban jelent meg. Nevét a 9153.sz. kisbolygó viseli.

Amerikai fizikus, Nobel-díjas
A Berkeley egyetemen Robert Oppenheimer irányítása mellett doktorált. 1938-tól a Columbia Egyetem munkatársa, 1948-51-ig professzora. A 2. világháború idején a radar fejlesztésén dolgozott. A Stanford Egyetem fizikaprofesszora volt 1951-1956-ig. 1955-ben Polykarp Kusch-sal megosztva fizikai Nobel-díjat kapott a hidrogén finomszerkezetével kapcsolatos kísérleti eredményeiért. Ezek az eredmények megcáfolták P. A. M. Dirac egy korábbi feltételezését, és az elektromágneses jelenségek kvantumelméletének továbbfejlesztéséhez vezettek. Ezután 1956-62 között az Oxfordi Egyetem, majd 1962-74 között a Yale Egyetem fizikaprofesszora volt. 1974-ben a fizika és az optikai tudományok professzora lett az Arizonai Egyetemen.

Erdőmérnök, főiskolai tanár, szakíró
Oklevelét a selmecbányai akadémián szerezte 1890-ben. 1890-1906 között különböző erdészeti hatóságoknál szolgált, utóbb a Földművelésügyi Minisztériumban, mint építészeti referens. 1906-ban a selmecbányai főiskola erdészeti földméréstani tanszékén lett professzor. Az 1. világháború után, a Sopronba költözött akadémiának 2 évig rektora volt. Jelentős szakirodalmi munkásságot fejtett ki, az első magyar nyelvű fotogrammetriai munka szerzője volt. Számottevő eredményei közé tartozik a háromszögelési hálózatok hibaelmélete.

Magyar születésű angol kísérleti fizikus
A Trefort utcai Mintagimnáziumban érettségizett, egy évvel Teller Ede után. (Csak négy hónappal volt fiatalabb, mint Teller, akit azonban szülei egy évvel korábban iratták be az iskolába.) Párizsban és Berlinben járt egyetemre, itt doktorált 1931-ben alacsonyhőmérséklet fizikai témából, Franz Simon témavezetésével. Még ebben az évben Franz Simon sikeresen megpályázott egy tanári állást az akkor Németországhoz tartozó Breslau (Boroszló, Wroclaw) műszaki egyetemén, tanársegédként magával vitte Kürti Miklóst is. Hitler hatalomra jutása után mindketten jobbnak látták elhagyni Németországot. Angliába mentek, Oxfordban, a Clarendon Laboratory-ban kaptak állást. Kürti 1939-ben megkapta a brit állampolgárságot és a második világháború alatt bevonták az angliai titkos atomkutatási programba. Franz Simonnal 1945 után is folytatták közös alacsonyhőmérséklet-fizikai kutatásaikat. 1956-ban nekik sikerült először elérniük az egymilliomod kelvines "hőmérsékleti álomhatárt". Sajnos Simon ebben az évben meghalt, Kürtit viszont a Royal Society (az angol tudományos akadémia) tagjává választották. Az USA több egyetemére is meghívták, hogy megismertesse őket az általa alkalmazott nukleáris mágneses hűtés elvével és gyakorlatával. Hobbija, kedvenc témája volt a kulináris problémák fizikai megközelítése és megoldása, erről nemcsak Angliában, de 1970-től Magyarországon is tartott nagy érdeklődéssel kísért előadásokat "Fizikus a konyhában" címmel. A Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjaként többször is járt itthon. Hosszú életének befejeztével hamvai hazakerültek, sírja ma már Budapesten, a Kerepesi úti temetőben található. (Dr. Radnai Gyula)

Német matematikus, egyetemi tanár
Az algebrai számelmélet kiemelkedő képviselője volt. Pályáját gimnáziumi tanárként kezdte. Ezután rövid ideig a bonni egyetemen tanított, majd 1855-ben Dirichlet katedráját vette át Berlinben. Ekkor lett akadémikus is. Céljául a nagy Fermat-tétel bebizonyítását tűzte ki. 1843-ban már bemutatott egy bizonyítást Dirichlet-nek, de az hibát talált benne. A hibát korrigálandó Kummer megalkotta az ún. ideális számok elméletét, így sikerült a tételt 100-nál kisebb kitevőkre igazolni. Dolgozatával elnyerte a francia akadémia nagydíját.

Osztrák fizikus, matematikus
Bécsben végezte tanulmányait. 1850-1852 között Grazban gimnáziumi tanár volt, 1853-tól 1867-ig az innsbrucki egyetem, majd 1883-ig a prágai műegyetem fizikaprofesszora volt. Bécsben a műegyetemen 1883-ban létrehozták az elektrotechnikai intézetet, ennek első professzora, majd vezetője lett 1899-ig. Tudományos munkássága során leginkább a mágnességtannal, az elektromágneses jelenségekkel foglalkozott. Leghíresebb találmánya a Waltenhofen inga, amellyel az indukált örvényáramok létezését és azok fékező hatását lehet szemléltetni.

Kanadai matematikus
Kanadában végezte tanulmányait. Nyolcéves európai tanulmányút után Kanadába visszatérve 1902-től a Toronto-i egyetemen oktatott, 1914-től, mint professzor. Legfontosabb eredményeit az algebrai függvények elméletében érte el. Szívügyének tekintette a nemzetközi matematikai kapcsolatok fejlesztését és szervezését. Ezért 1931-ben kezdeményezte azt is, hogy - részben a Nobel-díj hiányát pótlandó - alapítsanak nemzetközi díjat a kiemelkedő teljesítményt nyújtó matematikusok jutalmazására. Elképzelése az volt, hogy a díjakat egy nemzetközi bizottság javaslatára négyévente, a Nemzetközi Matematikai Kongresszuson adják át 2-2 kutatónak (1966-tól a kitüntetethetők számát 4-ben maximálták).

Zoológus, szakíró
Zenei, majd jogi tanulmányok után 1905-tól Batthyány Ervin gr. nagybirtokos személyi titkára. Batthyány révén ismerkedett meg a szocialista tanokkal, részt vett a bögötei ún. szabadiskola létesítésében s a körülötte zajló sajtóvitákban. Bögötei működése idején kezdett behatóan foglalkozni zoológiával és a vadgazdálkodás kérdéseivel. 1916-ban Budapestre költözött s mint a Nimród vadászújság szerkesztője, továbbá vadászati, ill. vadgazdálkodási szakértőként működött. Ez időben alkotta a nevéhez fűződő ún. Nadler-pontozást, a hosszú ideig nemzetközileg is használt trófeaértékelési módszert. 1929-1948-ig a Budapesti Állat- és Növénykert igazgatója volt, melyet a korszerű és a természeti körülményeket megközelítő állattartás elvei alapján magas szintre fejlesztett. Hazai és külföldi szaklapokban számos tanulmánya jelent meg, főként a vadgazdálkodás köréből. Könyvei közül többet külföldön is kiadtak.

Gépészmérnök, feltaláló
1916-ban megnyerte az akkor induló fizikai Tanulóversenyt (a mai fizikai Eötvös-verseny elődjét). Addig csak matematikából rendezett az érettségizettek számára Tanulóversenyt a Mathematikai és Physikai Társulat. Jendrassik mögött Szilárd Leó lett a második helyezett. Tanulmányait a charlottenburgi és a budapesti műegyetemen végezte 1922-ben. A Ganz-gyár tanulmányi osztályába lépett, s itt alkotta meg első találmányát, a gyors járatú, négyütemű, sűrítő nélküli kis Diesel-motort, amelyet Ganz-Jendrassik-motor néven gyártottak. Velük indult meg a hazai vasutak (elsőként egy DSA sínautó, 1927) és a Duna-tengerhajózás dieselesítése. Motorjait több országban is gyártották, s nemzetközileg is ismertekké váltak. Jendrassik-motorral futottak a Ganz-gyár nagysikerű motorvonatjai, az Árpád-sínautóbusz, valamint az egyiptomi, argentin stb. exportra gyártott motorvonatok. 1927-ben a Ganz-gyár motorszerkesztési osztályának vezetője, 1942-ben a gyár vezérigazgatója lett. 1937-ben jelent meg másik nagy jelentőségű találmánya, a világ első kis gázturbinája (100 LE), melyet három más gázturbina-találmánya követett. Gázturbináinak gyártására Ganz-gyári állását megtartva, megalapította a Találmány Kifejlesztő és Értékesítő KFT-t. Motor- és gázturbinákra vonatkozó magyar szabadalmainak száma megközelíti a 80-at. A 2. világháború után a megkezdett fejlesztőmunkáját a kedvezőtlen politikai és gazdasági környezet miatt nem tudta folytatni, ezért 1947-ben emigrált. Rövid ideig Argentínában élt, majd végül Londonban telepedett le. 1951-ben londoni emigrációjában az államosított Ganz gyár részéről megkeresték szabadalmainak ügyében. A jövőt illetően lemondott itthoni szabadalmairól, a múltra vonatkozó igényei alapján azonban addig gyártott motorjai után részesedést ítéltetett meg magának nemzetközi bíróság útján.

Orvos, fiziológus, egyetemi tanár
Oklevelét 1923-ban a budapesti egyetemen szerezte. 1930-ban. Válogatott fejezetek a kórélettan köréből c. dolgozatával egyetemi magántanári képesítést kapott. 1926-27-ben állami ösztöndíjjal a párizsi egyetemen, a következő két évben Rockefeller-ösztöndíjjal a Harvard Egyetem élettani intézetében folytatott kutatásokat, majd Angliában és a skandináv államokban tett tanulmányutat. 1932-től haláláig a debreceni egyetem tanára és az Élettani és Általános Kórtani Intézet igazgatója. Tudományos munkásságából kiemelkedőek az ellenanyagok unitarizmusára és a lipoidok immunológiai szerepére vonatkozó megállapításai. Biológiailag aktív gyököt tartalmazó mesterséges konjugált fehérjék előállításával a kísérleti és gyakorlati terápia új lehetőségeire mutatott rá. Eredményes kutatásokat végzett a vérkeringés szabályozása terén a neurohumorális kompenzáló mechanizmusok működésének felderítésével. 1948-tól az MTA tagja.

Amerikai fizikus, természettudós
1832-ben a természetfilozófia professzora lett a Princeton Egyetemen, és 1846-ban a Smithson Intézet első titkára. Faradaytől függetlenül felfedezte az elektromágneses indukciót, 1929-ben megépítette az első elektromágneses motort. Három évvel az első villanymotor megtervezése és megépítése után, 1832-ben figyelt fel munkája során az önindukció jelenségére, 1842-ben kimutatta az elektromos kisülések rezgés mivoltát, és bevezetett egy időjárás-előrejelző rendszert. Egy hőérzékelő műszer, a termogalvanométer segítségével kimutatta, hogy a napfoltok kevesebb hőt sugároznak, mint a napfelszín általában. Benjamin Franklin utáni kor egyik első nagy amerikai természettudósa volt. Samuel F.B. Morse-nak segítségére volt a távíró megalkotásában. 1893-ban tiszteletére az induktivitás SI-egységének elnevezése: henry.

Svájci-francia fizikus, Nobel-díjas
1902-től a Súlyok és Mértékek Nemzetközi Hivatalának (International Bureau ofWights and Measures) igazgatója (1936-tól haláláig tiszteletbeli igazgató). Rövid ideig ballisztikával, 1888-tól a testek hőmérséklet változással kapcsolatos viselkedésével foglalkozott, vizsgálatokat végzett a nagy pontosságú hőmérséklet mérés, a hőszabályozás és a termosztátok tökéletesítése terén. Az általa feltalált, rendkívül kicsiny hőtágulású vas-nikkel ötvözet (invar) jelentősen megnövelte a geodéziai mérések, a csillagászati ingaórák és a precíziós hosszúságmérő eszközök pontosságát. A vas-ötvözetek mágneses tulajdonságainak tanulmányozásával elősegítette az alapvető ferromágneses elmélet fejlődését. Számos európai akadémia tiszteleti tagja, a Francia Fizikai Társaság elnöke, a francia Becsületrend Főtiszti keresztjének kitüntetettje. Nevét a 11353.sz. kisbolygó viseli. (Bartha Lajos)

Német csillagász
Az európai nemzetközi obszervatórium megszervezője. A bonni egyetemen tanult, majd 1927-41 között a göttingeni Obszervatóriumban dolgozott (1939-től igazgató), 1962-ig a hamburgi Csillagvizsgáló igazgatója, az egyetem professzora. Részletesen tanulmányozta az M44 csillaghalmazhoz tartozó halván csillagokat, és számos fiatal csillaghalmaz szín-fényesség diagramját készítette el. A német székhelyű, nemzetközi jellegű Astronomische Gesellschaft felkérésére a csillagok sajátmozgásának harmadik katalógusát szerkesztette, amely 180000 csillagot tartalmaz. 1962-től, nemzetközi felkérésre a La Sillá-n tervezett Európa Déli Obszervatóriumának (European Southern Observatory = ESO) - amelynek kezdetben 6, ma 14 állam a résztvevője - első szervező-igazgatója. 1969-től főleg az Univerzum szerkezetének modelljeivel (a relativitás elmélet következetes alkalmazásával) foglalkozott. 1967-70 között a Nemzetközi Csillagászati Unió elnöke volt. Érdemeit a J. C. Watson, és az USA Bruce-érmével ismerték el. Nevét az 1650.sz. kisbolygó őrzi. Magyar nyelven is megjelent, életrajzi műve a 20.sz. csillagászatának krónikája. (Bartha Lajos)

Jezsuita csillagász
Az összehasonlító nyelvtudomány egyik megalapozója. A nagy földbirtokkal rendelkező Fejér-megyei család gyermeke 16 évesen kérte felvételét a Jézus-társaságba. Tanulmányairól és pályakezdéséről keveset tudunk, 1762-ben a bécsi Egyetemi Csillagvizsgálóban Hell Miksa mellett gyakornok, két évvel később kinevezték a nagyszombati Magyar királyi Egyetem csillagász-adjunktusává, de már 1768-ban Hell munkatársa az Észak-Norvégiában, Vardő szigetére, a Vénusz átvonulására küldött expedíció idején (1768-70). Nagy része volt a megfigyelések sikerében, és a nagyon széles körű földrajzi, geofizikai, természetrajzi vizsgálatokban. Hell ösztönzésére kezdte tudományosan vizsgálni a magyar és lapp nyelvek rokonságát, e tárgyról közölt műve (Demonstratio. Idioma Ungarorum et Lapponum idem esse: A magyar és a lapp nyelv hasonlóságának bizonyítása) a finn-ugor összehasonlító nyelvtudomány alapvetése (Koppenhága, majd Nagyszombat, 1770). Itthon azonban többen elutasítóan fogadták, ezért ilyen irányú munkásságával felhagyott. 1778-ban a Budára telepített nagyszombati csillagvizsgáló adjunktusa, ekkor írta összefoglaló kézikönyvét a csillagászat alapjairól (Idea astronomiae, Buda, 1778). Mivel nem nyerte el a magyar "Királyi csillagász" tisztjét, végleg visszavonult, és szinte elfeledetten hunyt el. Emlékszobra Tordason áll, emléktáblája a norvégiai Vardo-sziget régi erődjén. (Bartha Lajos)

Magyar születésű angol közgazdász, egyetemi tanár
Tanulmányait Budapesten, Berlinben és Londonban végezte. A London School of Economics-on tanult, majd 1932-1947-ig itt oktatott. 1946-ban a magyar stabilizálási program előkészítésében is részt vett. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságában a kutatási és tervezési osztály igazgatója 1947 és 1949 között. 1949-től a cambridge-i egyetemen politikai közgazdaságtant tanított, innen 1975-ben vonult nyugdíjba. 1950-1955-ig a nyereség- és jövedelemadózási királyi bizottság tagja volt. 1956 és 1976 között számos országban (Indiában, Ceylonban, Mexikóban, Ghánában, Törökországban, Ausztráliában, Iránban, Venezuelában) volt pénzügyi tanácsadó. 1964-1968-ban, majd 1974-1976-ban a brit pénzügyminiszter tanácsadója volt. A keynesi közgazdasági iskola követője volt. Elsősorban a gazdasági egyensúly és növekedés elméletével, adózási, foglalkoztatottsági és jóléti problémákkal foglalkozott. A Káldor-Hicks hatékonyság viseli a nevét. 1974-ben bárói rangot kapott. 1979-től a MTA tiszteleti tagja.

Orvos, egészségügyi szervező, egyetemi tanár
Bécsben, Budapesten filozófiát, majd orvosi tanulmányokat folytatott. 1945-ben a Népjóléti, majd Egészségügyi Minisztériumba került. Közreműködött az üzemegészségügyi hálózat kifejlesztésében. 1951-ben az Országos Reuma- és Fürdőügyi Intézet igazgató főorvosa lett. 1957-64-ben az Egészségügyi Minisztérium gyógyító-megelőző főosztályát vezette. 1964-től a budapesti orvosi egyetemen a szervezési tanszék helyettes vezetője és 1970-ig az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet szervezés-módszertani osztályának vezetője, majd az Országos Vérellátó Szolgálat igazgató helyettese volt. Érdeme az egészségügy valamennyi területén a betegek ún. követéses módszere folyamatos nyilvántartása és folytatólagos kezelésének a biztosítása.

Német vegyész
A Bonni Egyetemre iratkozott be, hogy a kor egyik első számú kémikusánál, Karl Wilhelm Gottlieb Kastnernél tanuljon. Liebig az Erlangeni Egyetemre is követte Kastnert, és ott szerezte meg doktorátusát 1822-ben. Ezután a hesseni kormány ösztöndíjával Párizsban tanult. Alexander von Humboldt befolyása révén Joseph-Louis Gay-Lussac magánlaboratóriumában dolgozhatott. Visszatérve, 1824-ben, a giesseni egyetemen kapott állást, itt hozta létre az első olyan laboratóriumot, amelyben a fiatal vegyészeket módszeresen tanították a kémiai kutatás gyakorlatára. A következő generáció számos neves vegyésze is itt tanult, például August Wilhelm von Hofmann, Sir Edward Frankland, F. A. Kekulé von Stradonitz és Charles-Adolphe Wurtz. 1852-től a Müncheni Egyetem kémia professzora volt. Liebig mind a szervetlen, mind a szerves kémia számos területén tevékenykedett. Megismerkedett Friedrich Wöhlerrel, akivel sok közös kutatást folytatott, ezek legfontosabbika a keserűmandula-olaj (benzaldehid) vizsgálata volt: Fontos szerepet játszott a szerves kémia rendszerezésének első időszakában, a kémia biológiai alkalmazásában (a biokémiában), a kémia tanításában és a mezőgazdasági kémia alapelveinek lefektetésében.

Geológus
Tanulmányait Budapesten végezte, természettan-vegytan szakos tanári oklevelet szerzett. 1937-től a Standard Oil, a későbbi Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaság (MAORT) geológusa, 1948-ban kerületi főgeológus Nagykanizsán, 1951-től a Magyar-Szovjet Olajipari Részvénytársaság (MASZOLAJ) főgeológusa, 1954-től az egységes magyar olajiparnál ugyanezt a tisztséget töltötte be. 1957-től az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt főosztályvezetője, majd kutatási vezérigazgató-helyettese. 1964-től a Központi Földtani Hivatal elnöke. 1947-től a szegedi, majd a budapesti egyetemen oktatott. A kőolajföldtan nemzetközileg elismert szakértője volt, vezető szerepet töltött be a kiscsehi-lendvaújfalusi-nagylengyeli és a görgeteg-babócsai szénhidrogéntelepek feltárásában. 1965-től az MT tagja

Amerikai fiziológus, Nobel-díjas
Wisconsin egyetemen végezte orvosi tanulmányait, Erlanger tanítványa volt. Diplomamunkáját 1915-ben a Johns Hopkins University-n védte meg. 1916-ban került St. Luisba a Washington egyetemre, s ott kezdett tudományos együttműködést Erlangerrel. 1921-ben a gyógyszertan professzora lett, több európai kutatóintézetben is dolgozott. 1933-53-ig a Rockfeller Orvosi Kutatóintézet igazgatója volt. Gasser és Erlanger munkája tette lehetővé az agyi és idegi rendellenességek vizsgálatára, valamint a kezelések eredményességének ellenőrzésére alkalmas korszerű vizsgálóberendezések kidolgozását. 1944-ben megosztott élettani-orvostudományi Nobel-díjat kaptak azért a felfedezésért, hogy az idegrostoknak ugyanazon az idegkötegen belül különböző funkciójuk van.

Amerikai elméleti fizikus, Nobel-díjas
Közismertségét annak is köszönheti, hogy nemcsak mint fizikus, de mint tanár és mint irodalmár is jelentős életművet alkotott. Matematikai tehetsége már gyerekkorában ámulatba ejtette környezetét, mégse vették fel a Columbia Egyetemre az ott a harmincas években érvényes numerus clausus miatt. Az MIT-t végezte el, majd Princetonban szerzett Ph.D. fokozatot elméleti fizikából 1942-ben. Részt vett a Manhattan Project-ben, a Bethe vezette elméleti osztályon, a komputer csoportban dolgozott. Munkatársa volt a magyar származású John Kemeny, a BASIC nyelv későbbi megalkotója és a görög származású Nicholas Metropolis is, akinek nevét alapítványa jóvoltából ismerik a magyar diákok is. Feynman kutatói és egyetemi oktatói pályája Pasadenaban, a "CalTech"-en bontakozott ki. A kvantum-elektrodinamikában elért eredményeiért kapott 1965-ben megosztott Nobel-díjat. Az elemi részecskék között lezajló folyamatokat a téridőben szemléletesen ábrázoló Feyman-gráfok ma már az elemi rész fizikusok természetes munkaeszközei. A hatvanas években három éven át tartott bevezető fizika előadásából született meg az a sok kötetes egyetemi tankönyvsorozat, melyet Mai fizika címmel magyarul is kiadtak. Jó humorral megírt könyvei részben ismeretterjesztő, részben önéletrajzi ihletésűek. Utolsó nagy tette a Challenger katasztrófa rejtélyének megfejtése volt. (Dr. Radnai Gyula)

Természettudós, orvos
A felvilágosodás tudományos közéletének kiemelkedő alakja, az ásványtan nemzeti nyelven való kidolgozásának egyik úttörője, tőle származik az "ásvány" szavunk. 1768-tól a debreceni Református Kollégiumban folytatta tanulmányait. 1771-73 között Karcagon vállalt tanítói állást, 1781-ben befejezte debreceni tanulmányait, majd 1783-ig a tiszafüredi iskola rektori állását töltötte be. Ez év őszén beiratkozott a Budai (később Pesti) Egyetem Orvostudományi Karára, ahol 1788-ban megszerezte orvosdoktori oklevelét. Ugyanebben az évben visszatért Komáromba, s magánpraxist folytató orvosként részt vett a Péczeli József köré csoportosuló Komáromi Tudós Társaság munkájában. 1790-94 között Kecskeméten tevékenykedett mint a város tisztiorvosa. 1794 végén Tatára költözött, s 1810-ig Seth Jánossal oldalán Komárom vármegye főorvosi tisztét töltötte be, a tatai és a gesztesi járásokra kiterjedő hatáskörrel.

Mérnök, műegyetemi tanár
A budapesti műegyetemen 1872-ben szerezte oklevelét. 1872-től ugyanitt tanársegéd. 1873-ban a Tisza vidéki vasút mérnöke. 1874-ben a műegyetemen helyettes tanár, közben 1877-től reáliskola segédtanára, majd 1883-tól az általános géptan és géprajz ny. r. tanára. 1905-07-ben a műegyetem rektora. Gépészeti tárgyú cikkei főként a Gazdasági Mérnökben jelentek meg. Mint több műszaki és gazdasági testület és hatóság tagja tevékenyen részt vett az iparügyek igazgatásában és mint országgyűlési képviselő 1881-től a politikai életben is.

Orvos, biokémikus, egyetemi tanár
Orvosi tanulmányait a budapesti és a bécsi egyetemen végezte, ott szerezte 1894-ben orvosi oklevelét. 1906-ban az orvosi kémiai diagnosztika magántanára lett. 1915-ben mint ny. rk. tanár a budapesti élet- és kórvegytani tanszék vezetője. 1919-től ny. r. tanár. Fejlesztette a kalorimetria módszertanát. Jelentős kutatásokat végzett az anyagcserével, a hemoglobin és származékainak spektrofotometriás vizsgálatával kapcsolatban. Hazánkban a biokémiai kutatások egyik megteremtője, jelentős iskolát alapított.

Zoológus
A kolozsvári egyetemen 1910-14-ben Apáthy István mellett volt gyakornok. Részt vett az 1. világháborúban. 1917-ben a soproni honvéd főreáliskolában lett tanár, 1919-ben a szegedi egyetemen magántanárrá képesítették hidrobiológiából. 1938-tól egyetemi ny. rk. tanár. 1957-től az MTA Talajbiológiai Kutató Laboratóriuma soproni kirendeltségének vezetője, az Erdőmérnöki Főiskola tanszékvezető tanára, 1961-ben a Hidrológiai Társaság Schafarzik Ferenc emlékérmével jutalmazta. Külföldön is elismert kutatója volt a vizek és talajok kerekes férgeinek és egyéb alacsonyrendű állati lényeinek. Különösen úttörő munkát végzett a Fertő tó mikroszkopikus állatvilágának megismertetésében. 1940-től tagja az MTA-nak, 1949-ben kimondottan politikai okok miatt megfosztották az akadémiai tagságtól.

Gépészmérnök, egyetemi tanár
Érettségije évében (1918) matematikai pályázatát Eötvös Loránd-díjjal jutalmazták. Oklevelét a budapesti József Műegyetemen szerezte (1922), ezután két évig a műszaki mechanika tanszéken volt tanársegéd, közben matematikát oktatott a Ludovika Akadémián. 1924-1950-ig a Fővárosi Gázműveknél mérnök, majd műszaki tanácsos. 1950-53-ban a Vegyiműveket Tervező Nemzeti Vállalat tervezési osztályát vezette, 1953-tól a műszaki egyetem műszaki mechanika tanszékén egyetemi tanár. 1955-57-ben a gépészmérnöki kar dékánja volt. A Zeitschrift für angewandte Mathematik und Mechanik c. folyóiratban 1930-ban publikált tanulmánysorozatával jelentősen hozzájárult a képlékenységtan matematikai megalapozásához. Az itt kifejtett alapvető jelentőségű, széles körben hivatkozott elméletet a szakirodalom mint "Reuss-Prandtl-modellt" tartja számon.

Orvos, nőgyógyász, egyetemi tanár
1928-ban szerezte meg orvosi oklevelét a budapesti orvosi karon. 1928-1930-ban a szülészeti klinika gyakornoka, 1930-1933-ban a Rókus Kórház segédorvosa, 1930-ban szakképesítést szerzett. 1933-ban visszatért az I. sz. szülészeti és nőgyógyászati klinikára, 1947-ben a női betegségek kórismézése magántanára, 1948-1950-ben a klinika megbízott vezetője, 1950 1972-ben a klinika igazgatója, ny. r. tanár. A klinikán megszervezte a toxikózis-kutató laboratóriumot, a világon elsőnek nyitotta meg az erosio orvosi ambulanciát. 1946-ban megszervezte az Országos Meddőségvizsgáló Intézetet, amely később csak osztályként működhetett. Kezdeményezésére az 1950-es években országosan bevezették a szülészeti fájdalomcsillapítást szolgáló pszichoprofilaktikus előkészítést. Működéséhez fűződik a szülés utáni rutinszerű cervixrevízió. Elismert operatőr volt, új műtéti metódust vezetett be a pruritus vulvae gyógyításában.

Kohómérnök
1931-ben Sopronban szerzett kohómérnöki oklevelet. 1932-től a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű Rt. ózdi kohóüzemében dolgozott, 1943-tól mint főmérnök. 1949-től a MÁVAG diósgyőri kohászati üzemeinek, 1953-tól a Kohó- és Gépipari Min. Vaskohászati Igazgatóságának főmérnöke. Részt vett a Dunai Vasmű felépítésében is. 1957-től 1973-ig a Kohó- és Gépipari Tervező Intézet főszaktanácsadója. A Kossuth-díj ezüst fokozatát a ferromangán hazai előállítási módszerének kidolgozásáért kapta. A hazai kohóipari üzemek fejlesztési tervei elkészítéséért több kitüntetésben is részesült.

Kertészmérnök, gyümölcsnemesítő
Kertészeti tanulmányait 1936-ban a Kertészeti Tanintézetben fejezte be. Később elvégezte a Felsőbb Szőlő és Borgazdasági Tanfolyamot, majd a műegyetem mezőgazdasági karán szerzett oklevelet. 1946-ban doktorált az Agrártudományi Egyetemen, majd a Bajai Kertészképző Iskola tanára, 1939-től a Kertészeti Egyetem jogelődjei gyümölcstermesztési tanszékének oktatója. 1956-tól a Kertészeti Kutató Intézetben folytatta országhatárunkon túl is ismert kutató-nemesítő munkáját. Az üzemi meggytermesztés kialakításának lehetőségeit kutatta és megoldásként új meggyfajtákat nemesített. Országosan elismert fajtái - Meteor, Favorit, Korai Pipacs meggy, Érdi jubileumi és Érdi bőtermő - közül az utóbbival világhírnévre tett szert.

Piarista matematikatanár
A szegedi piarista gimnázium elvégzése után 1941-ben belépett a Piarista Rendbe, majd, miután a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen matematika-fizika szakos diplomát szerzett, 1947-ben pappá is szentelték. Az egyházi iskolák államosítása után pár évig lelkipásztori teendőket lát el Budapesten, majd 1952-től tanít: előbb egy évet a Kossuth Lajos Gimnáziumban, majd tíz évig a Bagi Ilona Gimnáziumban. 1963-ban került a Fővárosi Fazekas Mihály Gimnáziumba, ahol 28 évig tanított. Itt a speciális matematikai osztályokat tanította és emellett a vezető tanári feladatokat is ellátta. Diákjai nevezték Kavics tanár úrnak. Amikor 1991-ben Vácott újra indult a Piarista Gimnázium, akkor elfogadta a tartományfőnök felkérésére az igazgatói feladatot. Sok figyelmet fordított a vidéki, hátrányos helyzetű tehetségek gondozására. Bárhol is tanított, órái a humorral és örömmel végzett munka műhelyei voltak. Az évtizedek során kiváló tanárokat és tudósokat formált emberré. Nemcsak a matematika oktatásában, hanem a tudományos életben is tevékeny részt vállalt. 1964-től tagja a Bolyai Társulatnak, ahol 1975-től egészen 1993-ig az alelnöki tisztet is betöltötte. 2001-ben megkapta Urbán Jánossal együtt az első Rátz tanár úr Díjat: mert ami Rátz tanár úr volt az egykori Fasori Gimnáziumnak, az Kavics a Fazekasnak.

Francia fizikus
Igaz, hogy viszonylag későn, évekkel mérnöki diplomájának megszerzése után kezdte csak kutatni (kísérletileg és elméletileg is) a fény tulajdonságait, rövid életének utolsó évtizedében azonban számos meggyőző bizonyítékot talált és adott a fény hullámtermészetére. Kettős tükörrel és biprizmával demonstrálta a fény interferenciáját, pontosította a hullámok terjedésére vonatkozó Huygens elvet, ötletes eljárásokat talált ki a kör alakú nyílásokon és akadályokon létrejövő diffrakció tárgyalására. A polarizáció helyes értelmezéséhez jutott el azzal a feltételezéssel, hogy a fényhullámok transzverzálisak, majd a cirkuláris és az elliptikus polarizáció fogalmával sikerült értelmeznie a kettős törés és a színes polarizáció meglepő jelenségeit. A párizsi és a londoni akadémia is tagjává választotta. Nevét számos szakkifejezés őrzi a fizikában, ezek közül néhány: Huygens-Fresnel elv, Fresnel zónák, Fresnel lencsék, Fresnel formulák. (Dr. Radnai Gyula)

Skót matematikus, tengerészeti hadmérnök
Matematikusként és hajóépítő mérnökként vált ismertté, ő tervezte a Great Eastern óceánjáró hajót. Ő figyelt meg és írt le először egy csatornában magányos hullámot, ennek ma a szolitonok elméletében van jelentősége.

Olasz származású természettudós, orvos, egyetemi tanár.
1743-ban az innsbrucki egyetemen orvosi oklevelet nyert. 1755-ben Idriába került bányaorvosnak, ahol botanikával és rovartannal is foglalkozott és az ottani bányatisztképző iskolán kémiát és kohászatot is előadott. 1769-ben. Jacquin utódaként Selmecbányára nevezték ki, ahol vegytant, ásványtant és kohászatot tanított. Selmecbányai működése idején adta ki a természettudományok széles körét felölelő értekezéseit Annus historico naturalis (I-V.; Leipzig; 1769-1772) és az akadémia hallgatói részére készült munkáit. 1779-ben a paviai egyetemre nevezték ki, hol vegytant és természetrajzot tanított. Mint botanikusnak több növényfaj viseli nevét.

Gépészmérnök
1900-ban mérnöki oklevelet szerzett, és a MÁV járműszerkesztési osztályának munkatársa lett. A nemzetközi szabványokra vonatkozó javaslatokat nemzetközi viszonylatban is feltűnést keltő tanulmányokkal készítette elő, melyekkel több ízben nyert jelentős hazai és külföldi pályadíjakat. Munkásságának legjelentősebb eredményei a három- és négytengelyű forgóvázas vasúti járművek tervezéséhez fűződnek. Több mint húsz nagy jelentőségű vasúttechnikai találmánya van. A Rónai-féle forgóvázat az 1941-től forgalomba állított könnyű gyorsvonati négytengelyű személykocsikon alkalmazzák. Különösen a sín és kerék kölcsönös viszonyáról szóló tanulmánya elismeréseképpen a Boroszlói Műszaki Egyetem 1935-ben műszaki doktorrá avatta

Német ásványtudós
Fontos krisztallográfiai kutatásokat végzett. Első nagyobb művében az összes ásvány ismert kristályformáit katalogizálta. Az ásványi kristályok valamennyi publikált ábrájának a gyűjteménye 9 kötetben jelent meg. A kristályjelölésekben szereplő számsorok iránti érdeklődése nyomán filozófiai elméletet dolgozott ki a számokról és a harmóniáról, ennek alapján elemezte a zenei harmóniát, a színeket, az emberi színérzékelés kialakulását, végül pedig a bolygóknak a Naptól való távolságát.

Cseh tudománytörténész, filozófus
Cseh tudománytörténész, filozófus, a Csehszlovák Tudományos Akadémia csillagászati intézetének munkatársa. Főleg a csehországi, középkori és reneszánsz csillagászat történetével foglalkozott. Felkutatta és magyarázatokkal közzé tette az 1572. évi szupernova Közép-európai észleléseit (Thaddeus Hájek elfeledett munkáját közzétette), feldolgozta a prágai Országos Műszaki Múzeum nagy csillagászati műszergyűjteményét, legjelentősebb munkája Kepler prágai évei alatt végzett tevékenységének feltárása. Munkássága jelentős hozzájárulás a középkori Közép-Európa kevéssé ismert tudománytörténetéhez. Nevét a 3827. sorszámú kisbolygó viseli (felfedező Antonin Mrkos, Klet 1986). (Mgr. Ladislav Druga)

Gépészmérnök, fizikus, aerodinamikus, egyetemi tanár
A budapesti Műegyetemen szerzett diplomát, ahol Bánki Donát mellett egy ideig tanársegédként dolgozott, majd a Ganz Rt. mérnöke lett. Göttingenben, Prandtl mellett aerodinamikai tanulmányokat folytatott, itt doktorált. Max Bornnal együttműködve fontos eredményeket értek el a kristályok dinamikai elméletében. 1912-ben egy évig Selmecbányán oktatott, majd elfogadta az aacheni egyetem professzori ajánlatát. Az első világháborúban a Monarchia hadseregében szolgált, előbb ruharaktárosként, majd a Bécs melletti Aerodinamikai Laboratóriumban. Itt fejlesztette ki 1917-ben a világ első helikopterét, a PKZ-t, kifejlesztésében Petróczy István, Zurovetz Vilmos és Asbóth Oszkár működött közre. A háború után hazatért, de 1919-ben már újra Aachenben tanít. 1933-ban véglegesen letelepedett az Egyesült Államokban. Itt részt vett a rakétakutatásokban (Guggenheim-laboratórium). Fontos szerepet játszott az első rakéták kifejlesztésében. Őt tekintik a szuperszonikus repülés atyjának. Űrkutatással is foglalkozott. A National Medal of Science kitüntetést 81 évesen John F. Kennedy elnöktől vette át.

Ornitológus
Egyetemi tanulmányait Szegeden végezte. 1921-ben lépett a Madártani Intézet kötelékébe. 1927-ben doktorált, 1933-ban a Madártani Intézet adjunktusa, 1935-ben főadjunktus. 1944-ben elhurcolták, s a nyilasterror áldozata lett. 1936-ban és 1937-ben két kutatóutat vezetett Kisázsiába. Az útjai során gyűjtött anyagból számos új alak került ki (földikutya, bogár, csiga stb.). A táplálkozástan terén munkássága alapvető. Számos, Magyarországra nézve új madárfajt és alfajt mutatott ki a magyar faunából. Az ő érdeme a fiatal magyar ornitológusgárda megszervezése és irányítása. Herpetológiával is eredményesen foglalkozott.

Francia matematikus, csillagász
A kétszeres görbületű görbék vizsgálata című művét 18 éves korában írta, ez volt az első olyan munka a világon, amely a térgörbéket matematikai analízis, illetve differenciál-geometria segítségével vizsgálta. 1736-ban részt vett a Maupertuis-féle fokmérésben a Lappföldön, majd elméletet dolgozott ki a Föld és más égitestek alakjának meghatározására, ennek során a róla elnevezett differenciál egyenletet alkalmazta. E témáról írt könyve, amely 1743-ban jelent meg, megalapozta a gravimetriát, a nehézségi erő mérését, s ma is jelentős a forgási ellipszoidok és a folyadékok tanulmányozásában. Ez a műve a hajszálcsövességet is elemezte, azt molekuláris erőkkel magyarázva. A háromtest problémát a Nap, Föld és Hold esetére alkalmazva meghatározta a Hold mozgását és pályáját, erről írt könyve, A Hold elmélete 1752-ben jelent meg. Híres munkájában, a Halley-üstökös pályájának kiszámításáról írt értekezésében megjósolta az üstökös visszatérését, ami az általa megadott időben, 1758-ban be is következett.

Dél-afrikai születésű amerikai fizikus, egyetemi tanár, Nobel-díjas
1944-ben a Fokvárosi Egyetemen végzett, majd ott és a Cambridge-i Egyetemen tanult tovább. 1950-1956-ig Fokvárosban tanított, s a Harvard Egyetemen eltöltött kutatóév után a Tufts Egyetem fizika tanársegéde lett. Itt főként az elemi részecskék kölcsönhatásait vizsgálta. 1964-ben egyetemi tanár lett, 1968 és 1976 között tanszékvezető. Cormack másodállású fizikusként dolgozott egy kórház radiológiai osztályán, és itt kezdett foglalkozni azzal, hogyan alakul ki a lágyszövetek és a különböző sűrűségű rétegekből álló szövetek röntgenképe. Az 1970-es évek elejére dolgozta ki a számítógépes pásztázás matematikai alapjait. 1979-ben Godfrey Hounsfield társaságában kapta meg a fiziológiai és orvosi Nobel-díjat egy nagyteljesítményű új vizsgálati eljárás, a számítógépes axiális tomográfia (CAT) kifejlesztéséért.

Orvos, sebész, orvostörténész, egyetemi tanár
Orvosi oklevelét 1922-ben a budapesti egyetem orvoskarán szerezte. 1922-től 1927-ig a debreceni egyetem kórbonctani intézetében gyakornok, majd 1931-től tanársegéd. Tanulmányutakat tett Németországban. 1937-ben a debreceni egyetemen magántanárrá képesítették. 1943-tól adjunktus. 1947-től 1958-ig a szegedi egyetem sebészeti tanszékén ny. r. tanár s az urológia előadója. Az egyetemnek rektora volt. Sebészeti műtéttannal és urológiával foglalkozott. A daganatos és fekélyes megbetegedésekre, az emlőrák endokrinológiai vonatkozásaira, valamint az urogenitalis gümőkórra irányuló kutatásai jelentősek. Jeles orvos­történész is volt.

Matematikus
Zalaegerszegen, az Állami Reálgimnáziumban érettségizett. Budó Ágostonnal osztozott a második díjban az 1931. évi fizikai Eötvös-versenyen (akkor Károly Irén versenynek hívták) úgy, hogy első díjat nem is adtak ki. A Szegedi Ferencz József Tudományegyetem hallgatója lett 1931-ben. Szőkefalvi-Nagy Bélával együtt végzett 1936-ban matematika-fizika szakos tanári oklevelet szerzett, majd 1941-ben ugyanitt matematika főtárgyból bölcsészdoktor lett. Hallgatóként a (szegedi) Eötvös Kollégium lakója volt. Írt műegyetemi jegyzetet a mikrohullámokról. Bay Zoltán csoportjában dolgozott. Előadásokat tartott a Műegyetem Mérnökképző Intézetében. A több változós függvények variációszámítás területen ért el eredményeket. A háborúban szerzett betegségének áldozata lett.

Lengyel csillagász, egyetemi tanár
A krakkói csillagvizsgáló igazgatója (1952-58). 1918-20 között a lengyel nemzeti hadsereg tisztje, 1920-ban a krakkói Jagelló Egyetemen folytatta tanulmányait. 1923-tól a varsói csillagvizsgálóban dolgozott, majd 1930-ban a leideni egyetemi obszervatóriumban asztrofizikai tanulmányokat folytatott Hertzsprung mellett. 1932-től a lwowi Egyetem csillagászati tanszékének tanára, 1945-ben a lengyel értelmiségiek megfélemlítésére a szovjet NKVD letartóztatta. Kiszabadulva 1945-1958 között a wrocławi egyetem tanára volt, emellett 1952-58 között a krakkói obszervatórium igazgatója. Elsősorban a csillagászati fényméréssel, és a változófényű csillagokkal - az 1920-as évektől az akkor újdonságnak számító "delta Cephei" csillagok vizsgálatával - foglalkozott. Pontos fényesség-katalógust készített tanítványaival együtt egyes égbolt-területek halvány csillagairól, valamint a vörös fényben mért fényességekről. Foglalkozott a csillagászat történetével. 1952-58 között Nemzetközi Csillagászati Unió alelnöke volt. (Bartha Lajos)

Örmény-szovjet csillagász
1946-52 közt a moszkvai Sternberg Csillagvizsgáló munkatársa, majd a kozmikus geodézia professzora a moszkvai egyetemen, a szovjet műhold-megfigyelések geodéziai feldolgozásával foglalkozott. Előbb P.P. Parenago-val a csillagok fejlődés-menetét vizsgálta, a különböző feltevéseken alapuló csillag-modellek szerint. Utóbb a Föld és a bolygók belső szerkezetének elméletét tanulmányozta, és a műhold mérések alapján végzett Föld-alak értelmezését vizsgálta. 1946-tól a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia előadója. Az Asztronautikai Akadémia kitüntetettje, nevét az 1904.sz. kisbolygó őrzi. (Bartha Lajos)

Orvos, India utazó
Eredetileg jogi pályára készült és ügyvédi oklevelet is szerzett. Részt vett az 1848-49-i forradalomban és szabadságharcban, a schwechati csatában, majd Görgey segédtisztje és adjutánsa volt a világosi fegyverletételig. Emigrált, elvégezte Londonban az orvosi egyetemet. 1854-ben K-Indiába ment, és 1877-ig katonaorvos volt a bengáliai angol hadseregben. K-Indiából több ezer értékes tárggyal gyarapította az Magyar Nemzeti Múzeum természetrajzi gyűjteményét. 1874-ben Londonban telepedett le és idejét Kőrösi Csoma Sándor munkásságáról összegyűjtött anyag feldolgozásának szentelte. Munkájáról ma is alapműnek számító kötetet jelentetett meg. Angliában ő ismertette meg Semmelweis munkásságát. 1863-tól az MTA tagja.

Földrajztudós
A Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett földrajz-történelem szakos középiskolai tanári oklevelet 1947-ben. 1947-52-ben Alsónémediben tanított. 1952-ben az MTA Földrajztudományi Kutatócsoportjához (később Intézet) került, ahol mint tudományos munkatárs, főmunkatárs, tudományos osztályvezető dolgozott. Kutatásainak középpontjában a geomorfológia, a tájföldrajz és a tematikus természetföldrajzi térképezés állott. Számos publikációja jelent meg e témakörökben. Tagja volt a Magyar Földrajzi Társaságnak.

Német matematikus
1854-ig Berlinben tanult, 1858-ban doktorált. A Greifswald-i, Heidelberg-i, majd 1884-től haláláig a berlini egyetem tanára. Jelentős eredményeket ért el a differenciálegyenletek és a függvények elméletének területén. A lineáris differenciálegyenletek egy fontos osztályát róla nevezték el. 1891-1901 között a "Crelle's journal" szerkesztője. 1899-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai Tudományok Osztálya tagjának.

Orvos, fogorvos, egyetemi tanár
Oklevelét a budapesti tudományegyetem orvosi karán szerezte 1920-ban. 1933-ban egyetemi magántanári képesítést szerzett a fogbetegségek kór- és gyógytana tárgykörből. 1940-től a budapesti Szent István Kórház szájsebészeti osztályának főorvosa, 1944-től a Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatologiai klinikájának igazgatója volt. 1946-47-ben az egyetem orvosi karának dékánja, 1952-ben a budapesti orvostudományi egyetem fogorvostudományi karának megszervezője és 1964-ig dékánja volt. Négy szakklinikát teremtett, melyek elhelyezéséhez épületeket is szerzett. A Kar oktató gárdájával iskolát teremtett. Főleg a száj daganatos betegségeivel, a fogeredetű gyulladásokkal, gerontológiával, a nyál biokémiájával, a száj és rágás, nyelv és az ízérzés élet- és kórtanával foglalkozott. Számos, ma is használt műszert (ínyletoló, szájsebészeti sebkampó stb.) szerkesztett. Két tankönyv, több monográfia és több mint 200 tudományos közlemény szerzője. Tudományos munkásságát külföldön is méltányolták és Európa legpatinásabb természettudományi akadémiája, a Halle-i Academia Leopoldina tagjai sorába választotta.

Francia matematikus, geodéta, tengerészeti hadmérnök
A ballisztikában elért hadmérnöki eredményei alapján 1764-ben a Francia Tudományos Akadémia tagjává választották. Tengerésztisztként részt vett az újonnan feltalált hajó-kronométerek gyakorlati próbáján. 1777/78-ban francia oldalon részt vett az Észak-amerikai függetlenségi háborúban, 1782-ben angol fogságba esett. Miután szabadon engedték, a francia haditengerészet hajóépítésének felügyelője volt. J.-N. Sane-val együttműködve egységes rendszer szerint épült, a korábbiaknál szilárdabb hajótípusokat dolgozott ki. Az ún. méter-fokmérések végrehajtásához jó teljesítményű hordozható szögmérő eszközt tervezett ("Borda-kör"). A Francia Akadémia számára - több személy jelölésének esetére - kidolgozott egy új szavazási módszert, melyet sokszor ma is használnak. Tagja volt a méter definícióját megállapító bizottságnak. Nevét a hidrodinamikában ismert Borda-cső, a termodinamikában a Borda-Carnot egyenlet, valamint egy holdkráter őrzi. (Bartha Lajos)

Francia botanikus, földrajzi utazó
Egyetemi tanulmányait a forradalom félbeszakította, de igen éles szemű, jó kritikai képességű természetvizsgálóvá vált. Alexander v. Humboldt 1799-ben meghívta nagy amerikai utazására, amelynek során bejárták Kuba, Venezuela és Mexikó területeit. Jelentős részt vállalt a Humboldt által tervezett földrajzi, éghajlati, megfigyelésekben és eközben 6000 új növényt gyűjtött (1799-1804). Hazatérve Franciaország növényvilágát kutatta, tevékenysége nagy hatással volt a későbbi Európán kívüli növénytani munkákra. Napóleon jelentős nyugdíjat biztosított számára. (Bartha Lajos)

Német csillagász
Fő munkaterülete a csillagászati fényességmérés volt. 1874-ben a strasbourgi obszervatórium munkatársa volt, ahol nagyrészt asztrometriai munkát végzett, többek között a Hold fizikai billegésének (libráció) mérésével. Itt öt mélyég-objektumot fedezett fel. Nagyobb Észak-európai tanulmányutat követően az 1882. évi Vénusz-átvonulás észlelő expedíció főmunkatársa volt Bahiában. 1884-ben a dorpati (ma: Tartu, Észtország) egyetem csillagvizsgálójának munkatársa volt, itt fedezte fel 1885-ben az elsőnek megismert Tejútrendszeren kívüli, a Nagy Andromeda-ködben fellángolt szupernovát, az S Andromeda-t. 1886-ban meghívták a bambergi csillagvizsgáló vezetőjéül. Itt kezdett behatóan foglalkozni a változófényű csillagok megfigyelésével és katalogizálásával. Nevét egy holdkráter és egy marsbeli alakzat viseli. A magyarországi csillagászokkal jó kapcsolatban állt, hazánkból észlelte 1910-ben a Halley-üstökös fényességét. (Bartha Lajos)

Szovjet matematikus
Gyermekkorában egy baleset következtében megvakult, ennek ellenére matematikus lett anyjának a segítségével, aki matematika könyveket olvasott fel neki. Tanára volt többek között Alekszandrov, Pavel Szergejevics. Megalapozta a Fourier transzformációk absztrakt elméletét. A topológiában bevezette a Pontrjagin osztályok fogalmát. Eredményei fontosak az optimalizálás modern elméletében. Nevét viseli többek között a Pontrjagin-féle minimum és maximumelv, a Pontrjagin-Thom konstrukció, a Pontrjagin dualitás, a Pontrjagin szám. Sztálin díjas. Ellentmondásos személyiség volt, többekkel került súlyos ellentétbe. A 30-as években több más szovjet matematikussal együtt Luzin professzor ellen intézett politikai támadást, mely Luzinra vonatkozólag egészen súlyos következményekkel is járhatott volna. A 70-es években megtámadta Nathan Jacobsont (mindketten az International Mathematical Union alelnökei voltak).

Botanikus, agrobotanikus
A Debreceni Tudományegyetemen 1934-ben középiskolai tanár diplomát nyert, természetrajz-kémia szakból. Ez után a Tisza István Tudományegyetem Növénytani Tanszékén oktatott. 1940-ben magántanári címet szerzett, 1941-1944 között a tanszék és a botanikus kert vezetője volt. 1942-től a Debrecen-Pallagi Mezőgazdasági Akadémia főiskolai tanára volt. 1944/45-ben előbb Kolozsvárott, majd Keszthelyen a Mezőgazdasági Akadémián, 1946-tól az Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karának Debreceni Osztályán, a Növénytani Tanszék rk. tanáraként tevékenykedett, 1949-ben a budapesti Agrártudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára lett. 1950/51-ben, majd 1955/56-ban az egyetem rektorává választották. Oktatói pályafutása 1956-ban félbetört, mivel a forradalomban való részvétellel kapcsolatos vádak alapján eltávolították az egyetemről. 1957-64 között a Gyógynövény Kutató Intézet tudományos munkatársa, főmunkatársa, majd osztályvezetője, 1964-től nyugdíjba vonulásáig az MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézetének tudományos tanácsadója volt. 1954-ben az MTA levelező, majd 1970-ben rendes tagjává választotta. Fő kutatási területei: az Alföld, Erdély és az Északkeleti Középhegység flórájának kutatása. A réttipológiai kutatásoknak, az ökológiai szemléletű növényi produkció vizsgálatoknak, a gyógynövények hatóanyag vizsgálatainak elindítója volt. A termesztett növények honosítási kutatásai közül az árasztás nélkül termeszthető szárazrizs nemesítése kiemelkedő jelentőségű. Számos elismerésben részesült, így 1955-ben Kossuth-díjat kapott.

Francia matematikus
Tanított a nancy-i egyetemen 1954-1962 között, majd több párizsi egyetemen 1962-től. 1966-1986-ig az Ecole Polytechnique matematika professzora, 1973-tól a College de France professzora. 1980-1984-ig az INRIA (Institut National de Recherche en Informatique et en Automatique, a francia nemzeti számítástudományi intézet) elnöke, majd 1984-től a CNES (Centre National d'Etudes Spatiales, a francia állami űr-ügynökség) elnöke volt. Több nemzetközi akadémia tagja, több tudományos testület elnöke, számos tisztség viselője. A Fields-érem díjazottja, 1986-ban megkapta a SIAM John von Neumann díját. Igen termékeny alkotó volt, aki a matematika számos területén ért el eredményeket. Ezek közül a differenciálegyenletek és integrálegyenletek elméletét és gyakorlati alkalmazásait, a numerikus analízis fizikai alkalmazásait említjük.

Természetkutató, evangélikus lelkész
A wittenbergi egyetemen végezte a teológiát. Ezután több felvidéki iskolában tanított. A protestánsok üldözése idején fogságot szenvedett, majd 1681-ig külföldön élt. 1682-től 1716-ig különböző felvidéki helységekben lelkészként működött. A Tátra egyik első kutatója. Legjelentősebb útja a 2453 m-es Nagyszalóki-csúcs megmászása volt. 1719-ben részletes leírást készített a Tátra geológiai viszonyairól, állatvilágáról, meteorológiájáról és növényzetéről. Felismerte a növényzeti övezetek változását a magassággal (rét, erdő, törpefenyő, sziklás övezet). Részletes megfigyeléseit tartalmazó naplói halála után jelentek meg nyomtatásban. Tátra-kutató munkáját két fia, ifj. Buchholtz György (1688-1737) és Buchholtz Jakab (1696- ?) folytatta. (Bartha Lajos)

Szovjet-orosz geológus, meteorkutató
A föld-fizika és a meteor-csillagászat kiemelkedő elméleti kutatója. A moszkvai Össz-szövetségi Geofizikai Intézet munkatársa, 1944-ig több expedíciót szervezett az orosz területek gravitációs felmérésére, az olaj-lelőhelyek felkutatására. Behatóan foglalkozott a meteorok fotografikus megfigyelésével, megszervezte a meteor-kutató hálózatot, elméleti és gyakorlati vizsgálatokat végzett a felvillanó meteorjelenségek magasságára vonatkozóan. Ezek alapján meghatározta az 50-80 km magasságú légrétegek sűrűség- és hőmérséklet-változásának menetét. Alapvető vizsgálatokat végzett a Naprendszer kisanyagtömegeinek kozmikus helyzetére vonatkozóan. 1958-73 közt a SzU Tudományos Akadémiája Meteor-kutató bizottságának alelnöke, 1958-64 közt a Nemzetközi Csillagászati Unió "Meteor szekció"-jának (22-es szekció) elnöke, élete végéig az Össz-szövetségi Csillagászati és Geofizikai Szövetség alelnöke. Nevét az 1984.sz. kisbolygó őrzi. (Bartha Lajos)