Pedagógus, filozófus, mozdulatmûvész, matematikus
A gyõri tanítóképzõ, majd a budapesti polgári iskolai tanárképzõ elvégzése után magánúton érettségizett a Bulyovszky utcai fõreálban. Az elsõ nõhallgatók egyike volt a budapesti tudományegyetemen, ahol nemcsak matematika-fizika szakos tanári diplomát szerzett, de esztétikai és filozófiai tanulmányokat is folytatott és elkészítette doktori disszertációját "Valóságelméletek" címmel. 1905-ben egy napon doktorált Dienes Pállal, akivel még ugyanezen a napon eljegyezték egymást és félév múlva összeházasodtak. Néhány évre Párizsba mentek, hogy továbbképezzék magukat, itt ismerkedett meg a Bergson-i filozófiával és a Duncan-i táncmûvészettel. Itthon férje aktív szerepet vállalt a kommünben, ezért 1919-ben emigrációba kényszerültek. Bécsbõl Dienes Pál Londonba, felesége két kisfiúkkal Párizsba ment. 1923-ban hazatért és 1944-ig vezette mozdulatmûvészeti iskoláját, mellette filozófiai tanulmányokat publikált. 1934-ben a magyar filozófiai nyelv fejlesztéséért Baumgarten díjat kapott. A 60-as években kezdte megírni visszaemlékezéseit Babits Mihályról, Szabó Ervinrõl, emellett a Vigiliában közölte gondolatait Prohászka és Bergson filozófiájáról. Hosszú élete során végig szoros kapcsolatban maradt külföldön élõ matematikus fiával, Dienes Zoltánnal, a matematika oktatásának egyik megújítójával, akire Varga Tamás is méltán támaszkodott saját komplex matematikatanítási kísérletében. Dienes Valéria nevét ma már szülõvárosának egyik iskolája viseli. (Dr. Radnai Gyula)