ZSIGMONDY, RICHÁRD ADOLF (Bécs, 1865. ápr. 1. - Göttingen, 1929. szept. 23.)

Bécsben járt középiskolába, 1883-ban érettségizett. A bécsi Polytechnikumban kezdte egyetemi tanulmányait, és Münchenben fejezte be. Főleg elektrokémiát és szerves kémiát tanult. 1889-ben az erlangeni egyetemen doktorált szerves kémiából. 1891-92-ben a fizikus A. Kundt asszisztense lett. 1893-99-ig Grazban tanított, itt habilitálták magántanárrá is 1893-ban. Ebben az időben főleg a szilíciumvegyületek sajátosságait kutatta. Az üveggel kapcsolatos eredményei nyomán meghívták a Schott-üveggyárba, Jénába.

Ekkor már alapvető eredményeket ért el a kolloidfikában, melynek igazi klasszikusává vált. 1903-ban H. Siedentopffal közösen elkészítette az ultramikroszkópot, a kolloidoldatok egyik legfontosabb vizsgálóeszközét. Ennek segítségével döntő fontosságú megállapításokat tett a kolloidok természetéről, részecskeeloszlásáról, a szolok stabilitásáról, de foglalkozott a diszperz rendszerek állandóságával, a gélek bizonyos tulajdonságaival stb. 1907-től már a híres göttingeni egyetem professzora.

1924-ben választották a bécsi akadémia levelező tagjává, később pedig más prominens tudományos testületek is számos kitüntető címet adományoztak neki. Legnagyobb tudományos sikere, hogy 1926-ban elnyerte az 125. évi kémiai Nobel-díjat.

Zsigmondy nem nálunk született, nem nálunk nevelkedett, nem is itt futotta be tudományos pályáját, azonban mind édesanyja, mind édesapja révén neves magyar család Ausztriába szakadt ágának sarja volt, sőt tudott magyarul is.

Főbb művei

Zur Erkenntnis der Kolloide. Über irreversible Hydrosole und Ultramikroskopie. Jena, 1905.; Kolloidchemie. Leipzig, 1912.

Irodalom

COHEN, M. Z.: Elektrochem. 35. 1929, 876.; FREUDLICH, H.: Ber. 63. 1930, 1.; Nobel-díjasok kislexikona. Bp., 1985.

Palló Gábor