ZORKÓCZY SAMU (Radvány, 1869. nov.9.­-Budapest, 1934. ápr. 25.)

A középiskolát Pozsonyban végezte el, majd 1887-1890-ben a selmecbányai aka­démia vaskohómérnöki fakultásának hall­gatója. Tanársegéd lett Sóltz Vilmos mellett a vaskohászat-vasgyártás tanszéken. Erre az időre esik jelentősebb irodalmi tevékeny­sége: cikkei a Bányászati és Kohászati La­pokban jelentek meg, s azokban az ország vasiparának helyzetével, a nyersvas kénte­lenítésével és a közvetlen vasgyártással foglalkozott. Ugyancsak erre az időre esett 1892-ben, az Országos Magyar Bányásza­ti és Kohászati Egyesület alakuló gyűlése is, ahol a jegyzői tisztet töltötte be.

1894-ben a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. szolgálatába állt, s ettől kezdve egészen haláláig, 40 éven át az ország leg­nagyobb ipari vállalatának mérnöke, köz­benső, majd legfelsőbb vezetője. Az üze­mi életet Salgótarjánban kezdte, az acélmű mérnöke, majd a hengermű üzemvezető­je volt, 1900 és 1910 között azonban már Ózdon tevékenykedett, először a hengermű főmérnökeként, majd a gyár igazgató­jaként. 1910-ben Budapestre került, itt a részvénytársaságnak szakigazgatójaként, központi műszaki igazgatójaként, 1927-­től pedig műszaki vezérigazgatójaként te­vékenykedett.

Bámulatos műszaki alkotónak bizo­nyult. Még a századforduló éveiben külföl­di szakmai tanulmányúton vett részt. Ami­kor a nagyvállalat műszaki irányítását átvet­te, a vezetése alá tartozó gyárak - Salgótar­ján, Ózd, Borsodnádasd - már 50-60 esz­tendősek voltak, s bár Ózd korszerűsítése már a múlt század utolsó éveiben megkez­dődött, igazgatása alatt fejeződött be 1907-­ben a martinmű első bővítése, a nagyol­vasztó üzem építése, majd üzembe állítá­sa, 1912-1914 években pedig a régi kava­róüzem helyére, a maga idejében Közép-­Európa egyik legkorszerűbb finomhen­gerművének létesítése.

Az első világháború után kirobbant gaz­dasági válság és a határrendezés a RIMA Rt-t súlyosan érintette. Z. S. irányításával, 1929-től kezdve már újabb fejlődési sza­kasz tapasztalható, amely mind Ózdon, mind Salgótarjánban jelentős eredménye­ket hozott. Ózdon először az energiagondokat sikerült megoldania, utána az acél­mű bővült újabb kemencékkel, majd eze­ket követte a blokksor korszerűsítése.

Nevéhez fűződik sok gyári iskola, kór­ház és művelődési intézmény létesítése vagy bővítése, továbbá lakótelepek építé­se és a gyártelepi munkások saját házépí­tési szövetkezeteinek előnyös kölcsönök­kel való támogatása, ami akkoriban ha­zánkban egyedülálló kezdeményezés volt.

Több szakmai és társadalmi egyesület vezetésében vállalt szerepet. Elnöke volt a Magyar Anyagvizsgálók Egyesületének, alelnöke a Budapesti Mérnöki Kamará­nak, de legszorosabb szálak az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület­hez fűzték. Egy cikluson át (1917-21) alel­nöke, két cikluson át (1924-27 és 1931-34) elnöke volt, s időközben a tagság tisztele­ti elnöknek is megválasztotta.

Z. S.-t már életében nagy tisztelet vette körül, Ózd város díszpolgárává választot­ta. Tiszteletére az Országos Magyar Bá­nyászati és Kohászati Egyesület 1936-ban Zorkóczy emlékérmet alapított.

Irodalom

BÍRÓ Pál-VIZER Vilmos: Emlékezés Z. S.-ra. Bá­nyászati és Kohászati Lapok, 1934.; ÓVÁRI An­tal: Az Országos Magyar Bányászati és Kohásza­ti Egyesület Jubileumi Évkönyve, Bp., 1972.

Remport Zoltán