ZIMMERMANN ÁGOSTON (Mór, 1875. dec. 3. - Budapest, 1963. okt. 6.)

Állatorvosi tanulmányait Budapesten végezte; bölcsészdoktori oklevelet (1903), majd a Tudományegyetem bölcsészeti karán összehasonlító anatómia és fejlődéstan tárgykörből egyetemi magántanári képesítést szerzett (1910).

Hosszabb külföldi tanulmányút után melynek keretében már megalapozta hírnevét - az Állatorvosi Főiskolán az anatómia és fejlődéstan professzorává nevezték ki; itt működött nyugállományba vonulásáig (1946), ám tudományos munkáját haláláig (1963) folytatta. Oktató tevékenysége az állatorvosképzésen kívül kiterjedt az agrár-felsőoktatás és tanárképzés területére is, ahol ugyancsak összehasonlító anatómiát és fejlődéstant tanított. Intézetvezetőként az anatómiai gyűjteménytár nemzetközi sikert arató fejlesztését és doktoranduszok munkájának irányítását, valamint az oktatás példamutatóan magas szintre emelését tartotta szem előtt. Tantermi előadásait és bonctermi demonstrációit legendás hírnév övezte. Több kiadásban megjelent tankönyvein kívül a házinyúl, a házimacska, a tengerimalac, valamint a laboratóriumi kísérletek céljaira felhasznált állatok anatómiáját ismertető könyveivel külföldön is nagy sikert aratott. Hírnevét hazai és külföldi szaklapokban közölt többszáz tudományos értekezése öregbítette. Hosszú időn át szerkesztette - Rátz István professzorral együtt - az Állatorvosi Lapok című folyóiratot. Érdemeit az MTA rendes, majd tiszteletbeli taggá történt megválasztásával (1934, 1942), hazai és nemzetközi tudományos társaságok tagjukká választásával ismerték el; birtokosa volt számos kitüntetésnek.

1926-ban a m. kir. Természettudományi Társulat állattani szakosztálya elnökévé választotta. Elnöki megnyitó beszédében hangsúlyozta az összehasonlító anatómia és fejlődéstan nagy jelentőségét az élettudományban. 1932-ben nyilvános rendes egyetemi tanári címmel tüntették ki. Az 1932-33. tanévben, Méhely Lajos professzor nyugállományba helyezése után, Dudich Endre megbízásáig - a budapesti Tudományegyetemen az általános állattan és összehasonlító bonctani tanszék vezetését látta el helyettes tanári minőségben.

1937-ben a Természettudományi Társulat elnöke lett. Az Állatorvosi Főiskolának a Műegyetemmel történt egyesítése után a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem ny. r. tanára és az 1939-40-es tanévben pedig rektora is lett. 1941-ben a Természettudományi Társulat a Szily Kálmán tiszteletére alapított éremmel tüntette ki.

Az 1945-46-os tanévben nyugállományba helyezték. Érdemeit később újra elismerték, s 1953-ban a Munka Érdemrenddel tüntették ki, 1956-ban az Eötvös Lóránd Tudományegyetem (a Pázmány Péter Egyetem jogutódja) arany-, továbbá az Állatorvostudományi Főiskola gyémánt-, majd 1963-ban vasdiplomáját kapta meg. 1957-ben, 82 éves korában Kossuth-díjjal tüntették ki eredményekben gazdag életművének, oktató-nevelői munkásságának elismeréséül.

Hálás tanítványai születésének 100. évfordulóján szobrot, szülőházán emléktáblát állítottak tiszteletére; szülőhelyén köztéri szobor is őrzi emlékét.