ZEMPLÉN GYŐZŐ (Nagykanizsa, 1879.
okt.
17. - Monte Dolore, Olaszország, 1916. júl. 29.)
Középiskolai
tanulmányait Fiumében végezte. A budapesti Tudományegyetem bölcsészeti
karán
matematika-fizika szakos tanári diplomát szerzett. Mint kimagasló
képességű
tanítványt Eötvös Loránd a kísérleti fizikai tanszékre hívta meg, előbb
gyakornokként,
majd tanársegédként. Bölcsészdoktori értekezését a gázok belső
súrlódásának
mérésére kidolgozott új eljárásáról 1901-ben védte meg, s lett az első
„Sub
auspiciis Regis” aranygyűrűs bölcsészdoktor. Ezután Eötvös Loránd
javaslatára
Göttingenbe, majd Párizsba megy tanulmányútra.
1905-ben
a Tudományegyetem, 1907-ben a Műegyetem habilitálta magántanárává.
1910-ben az
MTA lev. tagja lett. Székfoglaló előadása a gázok belső súrlódásának
mérésével
foglalkozott, ez eljárás ismételt továbbfejlesztéséért elnyerte az
Akadémia
Rózsay-díját. 1912-ben a Műegyetem elméleti fizikai tanszékének
vezetője lett,
a tanszéket éppen az ő érdemeinek elismerésére hozták létre. A vezetői
posztot
halála után nem is töltötték be. Közéleti érdeklődése megoszlott a
fizikatanítás és a fizikusok szakmai továbbképzésének ügye között. Így
részt
vett az Országos Középiskolai Tanáregyesület munkájában, majd 1914-től
kezdve a
Mathematikai és Physikai Társulat ügyvezető titkára és a Mathematikai
és
Physikai Lapok szerkesztője lett. Mindeme munkáinak az I.
világháborúban
töltött katonai szolgálata és tragikusan korai halála vetett véget.
Kutató
munkájának legfontosabb területe a folyadékok és gázok „nemfolytonos”
mozgása.
Ez a mai szavakkal a gázokban és folyadékokban kialakuló
lökéshullámokkal
kapcsolatos és azóta is igen fontos témakör. Zemplén az első, aki
rámutatott
arra, hogy eme folyamatokban a termodinamika főtételeinek milyen átütő
szerepük
van. Bebizonyítja (1905) a később róla elnevezett tételt: „a
hidrodinamikai
lökéshullámok csak kompressziósak (sűrítőek) lehetnek”. Korszakalkotó
és
mindmáig érdekes kutatási iránya volt még a hidrodinamika és
gázdinamika
variációs elvek formájában történő megfogalmazása, különösen a
szakadásos
jelenségeket és a folytonos áramlásokat egységesen átfogó leírás
keresése.
Úttörő
lépéseit és eredményeit ma az teszi jelentőssé, hogy a folyadékok és
gázok
fogalomköre jelentősen benépesült (kialakult pl. a magnetohidrodinamika
és a
plazmafizika), az elméleti és kísérleti vizsgálatok körébe belépett a
numerikus
(gépi) modellezés, s ez utóbbi a számítástechnikai realizáció során
előnyösen
használhatja a variációfeladat-alakú megfogalmazásokat.
Kimagasló
tudományos eredményei és közéleti tevékenysége mellett arra is
törekedett, hogy
az új tudományos eredmények minél előbb bekerüljenek a magyar szakmai
életbe. Ő
fordította magyarra Mme Curie könyvét a radioaktivitásról. Az akkor új,
Maxwell-féle
elektrodinamikai szintézisre alapozott Az elektromosság és gyakorlati
alkalmazásai című tankönyve 1910-ben jelent meg először.
Főbb művei
Besondere
Ausführungen über unstetige Bewegungen in Flüssigkeiten, Encyklopädie
der
mathematischen Wissenschaften 1905.; Sur l'impossibilité des ondes de
choc
négatíves dans les gas. Comptes Rendus de l'Académie des Sciences de
Paris
(1905); Kriterien unstetigen Lösungen der hydrodynamischen
Bewegungsgleichungen.
Mathematische Annalen (1905); Über die Theorie der Stosswellen,
Physikalische
Zeitschrift. (1912).
Irodalom
ABONYI
Iván: Z. Gy. Fizikai Szemle, 1966.; Műszaki nagyjaink. 4. köt.
Abonyi Iván