ZEMPLÉN GYŐZŐ (Nagykanizsa, 1879. okt. 17. - Monte Dolore, Olaszország, 1916. júl. 29.)

Középiskolai tanulmányait Fiumében végezte. A budapesti Tudományegyetem bölcsészeti karán matematika-fizika szakos tanári diplomát szerzett. Mint kimagasló képességű tanítványt Eötvös Loránd a kísérleti fizikai tanszékre hívta meg, előbb gyakornokként, majd tanársegédként. Bölcsészdoktori értekezését a gázok belső súrlódásának mérésére kidolgozott új eljárásáról 1901-ben védte meg, s lett az első „Sub auspiciis Regis” aranygyűrűs bölcsészdoktor. Ezután Eötvös Loránd javaslatára Göttingenbe, majd Párizsba megy tanulmányútra.

1905-ben a Tudományegyetem, 1907-ben a Műegyetem habilitálta magántanárává. 1910-ben az MTA lev. tagja lett. Székfoglaló előadása a gázok belső súrlódásának mérésével foglalkozott, ez eljárás ismételt továbbfejlesztéséért elnyerte az Akadémia Rózsay-díját. 1912-ben a Műegyetem elméleti fizikai tanszékének vezetője lett, a tanszéket éppen az ő érdemeinek elismerésére hozták létre. A vezetői posztot halála után nem is töltötték be. Közéleti érdeklődése megoszlott a fizikatanítás és a fizikusok szakmai továbbképzésének ügye között. Így részt vett az Országos Középiskolai Tanáregyesület munkájában, majd 1914-től kezdve a Mathematikai és Physikai Társulat ügyvezető titkára és a Mathematikai és Physikai Lapok szerkesztője lett. Mindeme munkáinak az I. világháborúban töltött katonai szolgálata és tragikusan korai halála vetett véget.

Kutató munkájának legfontosabb területe a folyadékok és gázok „nemfolytonos” mozgása. Ez a mai szavakkal a gázokban és folyadékokban kialakuló lökéshullámokkal kapcsolatos és azóta is igen fontos témakör. Zemplén az első, aki rámutatott arra, hogy eme folyamatokban a termodinamika főtételeinek milyen átütő szerepük van. Bebizonyítja (1905) a később róla elnevezett tételt: „a hidrodinamikai lökéshullámok csak kompressziósak (sűrítőek) lehetnek”. Korszakalkotó és mindmáig érdekes kutatási iránya volt még a hidrodinamika és gázdinamika variációs elvek formájában történő megfogalmazása, különösen a szakadásos jelenségeket és a folytonos áramlásokat egységesen átfogó leírás keresése.

Úttörő lépéseit és eredményeit ma az teszi jelentőssé, hogy a folyadékok és gázok fogalomköre jelentősen benépesült (kialakult pl. a magnetohidrodinamika és a plazmafizika), az elméleti és kísérleti vizsgálatok körébe belépett a numerikus (gépi) modellezés, s ez utóbbi a számítástechnikai realizáció során előnyösen használhatja a variációfeladat-alakú megfogalmazásokat.

Kimagasló tudományos eredményei és közéleti tevékenysége mellett arra is törekedett, hogy az új tudományos eredmények minél előbb bekerüljenek a magyar szakmai életbe. Ő fordította magyarra Mme Curie könyvét a radioaktivitásról. Az akkor új, Maxwell-féle elektrodinamikai szintézisre alapozott Az elektromosság és gyakorlati alkalmazásai című tankönyve 1910-ben jelent meg először.

Főbb művei

Besondere Ausführungen über unstetige Bewegungen in Flüssigkeiten, Encyklopädie der mathematischen Wissenschaften 1905.; Sur l'impossibilité des ondes de choc négatíves dans les gas. Comptes Rendus de l'Académie des Sciences de Paris (1905); Kriterien unstetigen Lösungen der hydrodynamischen Bewegungsgleichungen. Mathematische Annalen (1905); Über die Theorie der Stosswellen, Physikalische Zeitschrift. (1912).

Irodalom

ABONYI Iván: Z. Gy. Fizikai Szemle, 1966.; Műszaki nagyjaink. 4. köt.

Abonyi Iván