|
| Zeeman |
 |
| Lorentz |
Zeeman, Pieter (szül. 1865. máj. 25. Zonnemaire, Hollandia - megh. okt. 9. 1943. Amszterdam), holland fizikus; a Zeeman-effektus felfedezéséért a szintén holland Hendrik A. Lorentz-cel megosztva kapta az 1902-es fizikai Nobel-díjat.
Zeeman, aki Lorentz tanítványa volt a Leideni Egyetemen,
1890-től tartott előadásokat Leidenben. Hat évvel
később, Lorentz javaslatára, a mágneses tér
fényforrásra gyakorolt hatását vizsgálta,
és kimutatta, hogy a kibocsátott fény spektrumában
minden vonal több vonalra hasad fel. A jelenség Zeeman-effektus
néven vált ismertté. Zeemant 1900-ban nevezték
ki az Amszterdami Egyetem fizikaprofesszorává, 1908-ban bízták
meg az egyetem fizikai intézetének vezetésével.
Élete végéig az intézetben dolgozott; többek
között a fény terjedését vizsgálta
mozgó közegben.