Édesapja az Invalidus kórház orvosa volt. Tanulmányait jezsuita iskolákban kezdte, majd a bécsi katonai akadémián tanult. Mint katonatiszt részt vett -Joseph Liesganig asszisztenseként - az osztrák birodalom teljes feltérképezése céljából végzett földrajzi hosszúságmérésekben. Az 1770-es években a lembergi egyetem mechanikatanára lett, de állását 1780-ban megszüntették.

1783 és 1785 között Londonban tartózkodott, Moritz Brühl grófnak, a szász választófejedelem londoni nagykövetének szolgálatában. A gróf - mint amatőr csillagász - közeli barátja volt William Herschelnek, valamint Joseph Banknak, a Royal Society akkori elnökének. Zách ezen a réven részt vett az akkoriban felfedezett Uránusz-bolygó rendszeres megfigyeléseiben, és ő végezte el Herschel kezdeti Uránuszmegfigyeléseinek matematikai számításait. Ő találta meg Thomas Harriot (1560-1621) egykori neves angol matematikus, csillagász elveszettnek hitt tudományos iratait is, köztük a Halley-üstökös 1607-es felbukkanásával kapcsolatos megfigyelési sorozatot.

1786-ban, Brühl gróf ajánlásával II. Ernő szász-gothai herceg szolgálatába kelt. Már ebben az évben megkezdte a herceggel együtt folytatott csillagászati megfigyeléseit Gothában. Tervei alapján a Gotha melletti Seebergen hamarosan új obszervatórium épült. Ez 1792-re készült el, és Zách angliai kapcsolatai révén sikerült az akkori legkorszerűbb műszerekkel felszerelni.

1798-ban nemzetközi csillagász-találkozót szervezett, az elsőt a csillagászat történetében. Legkedvesebb vendége Jerome de Lalande volt, a korabeli csillagászok legtekintélyesebbje.

Mint kiváló szervező, a csillagászati kutatómunka nemzetközi összehangolására törekedett. 1798-ban jelent meg az általa alapított Allgemeine Geographische Ephemeriden első száma, majd két év múlva megindította a világ első csillagászati folyóiratát: Monatliche Correspondenz zur Beförderung Erd- und Himmels-Kunde címmel. Ez utóbbi nagy tekintélyt szerzett szerkesztőjének azzal, hogy folyamatosan közölte a legfrissebb eredményeket. 1801. jan. 1-jén fedezte fel Giuseppe Piazzi az első kisbolygót, s a Ceres nevet adta neki. Ettől fogva Zách folyóirata lett a kisbolygókutatás központi fóruma is, hírt adott az újabb felfedezésekről, valamint a pályaszámításokról.

1786 és 1804 között - Zách igazgatása idején - a seebergi csillagvizsgáló nagy hírnévnek örvendett. Számos későbbi neves csillagász szerzett itt észlelési gyakorlatot, köztük Carl Friedrich Gauss is.

1804-ben elhunyt II. Ernő herceg, Zách az özvegy hercegné minisztereként szolgált tovább, s vele együtt elhagyta Gothát. Genovai tartózkodásuk idején adta ki csillagászati folyóiratának francia nyelvű változatát: "Correspondence Astronomique" (1818-1826) címmel. 1827-ben meghalt a hercegnő is. Zách ezután Párizsba költözött, s itt is halt meg kolerában.

Zách mindvégig ápolta magyar kapcsolatait. A Geographische Ephemeriden és a Monatliche Correspondenz zur Beförderung Erd- und Himmels-Kunde bőven közölt magyarországi híreket. Különösen jó viszony fűzte Bogdanich Imre Dániel csillagászhoz és Lipszky János katonatiszthez, az 1806-ban megjelent nagy magyar atlasz, a Mappa Generalis.… készítőihez. Ez volt az első olyan atlasz, amely csillagászati megfigyelések felhasználásával készült Magyarországról, és ebben nagy része volt magának Záchnak is.

"Nem volt senki a korabeli tudósok közt, aki oly sokat tett volna a csillagászat fejlődéséért, mint Zách - írta róla Lalande, s ezt az értékelést szervező munkáján, számos csillagászati tanulmányán kívül több jelentős gyakorlati kézikönyvével is kiérdemelte. A legfontosabbak: Tabulae motuum Solis (Gotha, 1792.); Fixarum praecipuarum catalogus novus (1792); Tabulae speciales aberrationis et nutationis (Gotha 1806., 1807.).

Záchot londoni tartózkodása idején tagjai közé választotta a Royal Society. A Magyar Tudós Társaság néhány hónappal halála előtt, 1832 tavaszán iktatta tagjai sorába. Nevét a Hold számunkra is látható felén egy kráter őrzi.

Irodalom

ARMITAGE, Angus: Baron Zach and his Astronomical Correspondence, Popular Astronomy, 1949.; BROSCHE, Peter-VARGHA Magda: Briefe Franz Xaver von Zachs in sein Vaterland. Bp., 1984.