YBL MIKLÓS (Székesfehérvár, 1814. ápr. 6.- Budapest, 1891. jan. 22.)

Polgárcsaládból származott, édesapja kereskedő volt Székesfehérvárott. Bécsben folytatott műegyetemi tanulmányokat, majd Pollack Mihályhoz került, akinek környezetében négy évig (1836-ig) tanulta a mesterséget. Ezt követően 1842-ig Münchenben tökéletesítette építészeti ismereteit. Tanulmányaiban fontos szerepe volt itáliai utazásának, amelynek során Lombardiában, Venetóban és Toscanában járt.

Első építészeti munkái során még mestereinek építkezésein működött, majd itáliai tanulmányútját követően társult Pollack fiával, Ágosttal, akivel közösen dolgozott az ikervári Batthyány-kastély átépítésén (1847). Az első önálló műve a fóti templom volt, amelyre a megbízást 1845-hen kapta Károlyi Istvántól. Az együttes (a templom egybeépült a plébániával és az iskolával) Ybl kompozícióteremtő erejét dicséri. Romantikus stílusban tervezte, formálásában igyekezett új megoldásokat alkalmazni, ami (a német és osztrák előképektől eltérően) keleti dekoratív elemek felhasználását jelentette.

Ez a romantikus szemlélet figyelhető meg első fővárosi épületén, az ún. Unger-házon (terv:1851-52) és az elpusztult Nemzeti Lovarda épületén is. A Budai Takarékpénztár (szintén elpusztult) épületén azonban már megjelentek a neoreneszánsz stílusjegyei. Ez a tendencia elsősorban az udvar kialakításában érvényesült, ahol a három egymás feletti íves árkádsor az itáliai reneszánsz paloták udvarát idézte. A kiformálódó új stílus fontos állomása volt a Magyar Tudományos Akadémia székházára benyújtott pályaterv. Yhl tervét a benyújtást követően visszavonta, így az nem vehetett részt a versenyben. Építészeti értékeit tekintve, Stüler győztes tervéhez hasonlítva, Ybl terve valóban nehézkesebb, Az átdolgozás azonban egy Stüleréhez fogható, könnyedebb Akadémia-tervet eredményezhetett volna.

Neoreneszánsz stílusának érett alkotásai a hetvenes években létesültek. A Vámház (a mai közgazdasági egyetem) homlokzatán továbbfejlesztette az Akadémia-terv rendszerét; a rizalitok, az oszlopos-íves motívumok, a párkány és a többi klasz-szikus elem harmonikus egységgé ötvöződtek. Talán Ybl legnagyszerűbb művének lehet tekinteni az Operaházat (1875-84 között épült). Kialakításában kétségtelenül érezni a párizsi (Charles Garnier) és a drezdai (Gottfried Semper), valamint a bécsi (August Siccardsburg és Eduard Van der Nüll) operaházának hatását, amennyiben az azok által megteremtett típusnak egy változatát alkotta meg Pesten. Ybl elvetette a kétoldali díszlépcsőknek a homlokzaton való megjelenítését, és a bejárati csarnokot az épület főhomlokzatára helyezte, amelyet az észak-itáliai későreneszánsz hangulatában alakított ki. A tömegalakításban nem választotta külön a nézőteret, a színpadot és a zsinórpadlást, hanem az egészet egyetlen íves tetőzet alatt foglalta össze. A külső szobrászati díszítése, valamint a belső monumentális freskója (Lotz Károly) harmonikusan egészítik ki Ybl architekturáját, és együtt az épületet vitathatatlanul Európa egyik legszebb színházi épületévé teszik. Már a nyolcvanas évekre húzódik át a budai Várkertbazár (1882-ben fejezték be), valamint a Bazilika építése. Ez utóbbinál Hild József örökébe lépett, és az eredeti terveket reneszánsz ízlésben fogalmazta át. Az ő műve a nagyszabású kupola kiképzése is.

Y. M. életművében az utolsó nagyszabású vállalkozás a budai várpalota kiképzése, ahol a krisztinavárosi szárny építése fűződik nevéhez.

Y. M. építészete a kezdeti romantikus korszaka után a neoreneszánsz stílusban bontakozott ki, amelynek kétségtelenül európai színvonalú képviselője volt.