XÁNTUS JÁNOS (Csokonya, 1825.
okt. 5.
- Budapest, 1894. dec. 13.)
Pécsett
jogot tanult, majd 1847-ben ügyvédi vizsgát tett Pesten. 1848-ban
beállt önkéntes
nemzetőrnek, részt vett a pákozdi csatában, később megjárta a
königgrátzi
fogolytábort, majd Londonba emigrált. Másfél évet töltött
kilátástalanul Angliában,
végül 1852 elején sikerült feljutnia egy hajóra, mely a „korlátlan
lehetőségek
hazájába”, Amerikába indult.
Először
New Yorkban próbált munkát találni, majd továbbutazott a bevándorlók
nagy
kirajzó központjába, a Mississippi menti Saint Louis-ba. Mivel jól
beszélt németül,
a helybeli német konzul segítségével munkát kapott a Pacific Vasút
nyomvonalának
kitűzésénél. Így jutott el Kansas ÉK-i részébe, s valószínűleg itt
találkozott
először indiánokkal.
Megválva
a vasúttársaságtól, 1853 márciusában lehajózott a Mississipin, és
meglátogatta
a New Orleans-i magyarokat. A sárgalázzal fertőzött vidékről 1854
júliusában
visszatért St. Louis-ba, ahol hírét vette, hogy az Iowa államban
alapított New
Buda környékén sok magyar földhöz jutott. Ő is odalovagolt, bejárta a
vidéket,
és ekkor kezdte meg a préri növényeinek, állatainak gyűjtését,
preparálását a
pesti Nemzeti Múzeum részére.
Miután
birtokszerzése nem sikerült, ismét visszatért St. Louis-ba. 1855
szeptemberétől
a kansasi Riley-erődben szolgált egészségügyi őrmesterként - Vésey
Lajos
álnéven. Szabad idejében itt is a környéket járta, fáradhatatlanul
gyűjtötte a
préri növényeit és állatait, ezúttal már Amerika leghíresebb tudományos
intézete, a Smithsonian Institution számára.
Eredményes
gyűjtőmunkája révén, a Smithsonian Institution segítségével sikerült
áthelyeztetnie magát a kaliforniai Tejon-erődbe, ahova New York,
Panama, San
Francisco, Los Angeles útvonalon jutott el. Itt újult erővel folytatta
a
természettudományi gyűjtést, és anyagaiból a Magyar Nemzeti Múzeumnak
is
sikerült juttatnia. Másfél év múltán -1859 elején - arra kérte az
amerikai
intézet főtitkárát, Spencer Baird-et, hogy mentesse fel a katonai
szolgálat
alól, mert szeretné minden idejét gyűjtőmunkájára fordítani. Ez
megtörtént,
majd megbízást kapott, hogy az amerikai Coastal Survey keretében
folyamatosan
tengeráramlási megfigyeléseket végezzen a Mexikóhoz tartozó
Kalifornia-félsziget csúcsánál, a San Lucas-foknál. Ez a feladat jó
lehetőséget
kínált arra, hogy ne csak szárazföldi faunát gyűjtsön, hanem a környező
tenger
élővilágát is. A hazaküldött beszámolók és múzeumi anyagok alapján
munkásságát
idehaza egyre nagyobb elismerés övezte, s az MTA 1859-ben levelező
tagjai sorába
választotta.
1861
augusztusában megvált a Coastal Survey-től, s még azon év végén
hazatért
Magyarországra. 1862. jan. 22-én tartotta székfoglaló előadását az MTA
ülésén
Adatok a tenger természettani földrajzához címmel. 1862 közepén
visszaindult
Amerikába, ahol a külügyminisztériumtól kinevezést kapott a mexikói
Manzanillóba, mint az Unió konzulja. Ezt a tisztet 1864 júniusáig
töltötte be,
utána nagy értékű természettudományi gyűjteménnyel végleg hazatért.
Idehaza
- belgiumi és hollandiai tapasztalatai alapján - szorgalmazta egy
állatkert
létrehozását. Aktív közreműködésével 1866. aug. 6-án megnyílt a pesti
Állatkert,
melynek első igazgatójává őt nevezték ki. 1868-ban lehetősége nyílt,
hogy részt
vegyen az osztrák-magyar kelet-ázsiai expedícióban. Ceylonban és
Sziámban
végzett gyűjtést, de mivel anyagát az expedíció osztrák vezetői a bécsi
múzeumoknak
kívánták eljuttatni, Xántus 1869 decemberében különvált tőlük, és
önálló
gyűjtésbe kezdett Borneón, majd Jáva szigetén. Vadászatai során
hatalmas
állattani anyagot gyűjtött. A borneói Kuching vidékén például sikerült
több
orangutánt elejtenie, melynek egyik kitűnően preparált élethű példánya
ma az
érdi Magyar Földrajzi Múzeum állandó kiállításán látható. Állattani
gyűjtése
mellett mintegy 2500 darabos etnológiai anyagra is sikerült szert
tennie, főleg
a borneói dajakok tárgyaiból, s ezzel az Európában egyedülálló
gyűjteménnyel
vetette meg a Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának, a későbbi Néprajzi
Múzeumnak
az alapját.
1870
novemberében tért haza délkelet-ázsiai útjáról, és gyűjteményei
feldolgozásába
kezdett. 1872. márc. 5-én a Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának őrévé
nevezték
ki, majd 1873-ban az intézmény igazgatója lett. Ugyanebben az évben
Rómer
Flórissal ő szervezte meg a bécsi világkiállításra az első magyar
néprajzi
gyűjteményt. 1872-ben részt vett a Magyar Földrajzi Társaság
megalapításában,
1890-ben a Társaság alelnökévé választották.
1894
tavaszán súlyos tüdőgyulladáson esett át. Családtagjai az Adriai
-tenger partjára
vitték üdülni, ahonnan elborult elmével tért haza, és hamarosan meghalt.
Két
könyve és több mint kétszáz népszerű írása milliók számára nyújtott
élvezetes
ismeretszerzést.
Főbb művei
X. J. levelei Éjszakamerikából. Közli PRÉPOST István. Pest, 1858.; Utazás Kalifornia déli részeiben. (HUNFALVY János zárószavával.) Pest, 1860.; Borneó szigetén 1870-ben tett utazásom. Földrajzi Közlemények, Bp., 1880.
Irodalom
MOCSÁRY
Sándor:
Emlékbeszéd X. J. lev. tagról. MTA Emlékbeszédek, 9/9., Bp., 1899.;
MADDEN,
Henry M.: Hungarian naturalist in the pioneer West. Palo Alto, 1949.;
SÁNDOR
István: X. J. Bp., 1970. (Teljes bibliográfiával.); KÖNNYŰ László: A
világjáró
X. J. Amerikában. Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 7., Érd, 1989.;
Évfordulóink,
1994.
Balázs Dénes