Csillagászattörténet

Ifj. Xántus János természettudós emlékezete

A természettudományok magyarországi története során nem egyedi eset, hogy a kiváló elme, az egyedülálló képesség több nemzedéken át öröklődött. Kiváló példa erre a híres erdélyi família, a Xántus család, amely három János keresztnevű polihisztort is adott a hazai tudományos életnek. A világjárót, természettudományos anyaggyűjtőt, az Állatkert szervezőjét és igazgatóját, a Néprajzi Múzeum alapítóját és vezetőjét (1825-1894). Unokaöccsét, a világutazó tanárt (1888-1962). És az ő gyermekét (1917-1982) - a természettudóst, utazót, képzett műkedvelő asztronómust, nagy hatású csillagászati ismeretterjesztőt, az erdélyi magyar szellemiség kiváló képviselőjét. Ifj. Xántus Jánosra halálának negyedszázados emlékezünk.

Ifj. Xántus János 1917. február 20-án Kolozsváron született id. Xántus János földrajz és a földtan szakos tanár, világutazó, valamint Paull Aranka, a kolozsvári egyetem első női tanársegédjének gyermekeként. A város piarista gimnáziumában érettségizett, 1936-tól egyetemének természetrajzi karán tanult, ahol 1939-ben diplomázott, 1941-ben pedig sikerrel védte meg doktori értekezését. A romániai Országos Természetvédelmi Bizottságban tudományos titkárként dolgozott, majd a kolozsvári egyetemen tanársegédként működött, később középiskolákban oktatott. Kutatóként elsősorban földrajzi és geológiai kérdésekkel, később asztronómiai és meteorológiai problémákkal foglalkozott. Több mint ezer szak- és ismeretterjesztő cikket és könyvfejezetet jegyzett, fordítóként tevékenykedett, és tucatnyi önálló kötete látott napvilágot. Tudományos ismeretterjesztőként készített természetfilmet, szerkesztett és vezetett rádióadásokat, s televíziós dokumentumfilmek fűződnek nevéhez. Erdély magyar szellemi és kulturális életének meghatározó alakja volt évtizedeken át.

A Királyi Magyar Természettudományi Társulat Csillagászati Szakosztályában Kulin György által életre hívott Műkedvelő Csillagászati Alosztálynak 1944-ben lett a tagja. Csillagászati ismeretterjesztőként itt találkozunk vele először: a csoportosulás lapjának, a Csillagok Világának szerzője. Hosszabb-rövidebb írásaiban egy Kolozsvár felett látható érdekes tűzgömbről; a líbiai Gilf Kebirből a kolozsvári egyetem Gazdaság Geológiai Intézetébe hozott 103,5 grammos tektitről; az Erdélyben fellelt meteoritekről; valamint teleszkópoknál és mikroszkópnál használható egyszerű fényképezőgépről értekezett. Tevékeny szerepet vállalt az erdélyi amatőrcsillagász-mozgalomban is. Az 1958-ben alakult, a TIT Csillagászat Baráti Körével igen szoros kapcsolatban álló kolozsvári Victor Anestin Csillagászati Körnek alapító tagja és alelnöke volt. A csoportban tudományos eredményeket is produkáló megfigyelési programokat irányított és számtalan előadást tartott.

Tudományos értékkel bíró, önálló megfigyelő munkát is végzett: az asztronómia és a meteorológia határmezsgyéjén mozogva a napfolttevékenységet és ennek időjárásra gyakorolt hatásait vizsgálta, dokumentálta és magyarázta. Napfoltmegfigyelései mellett elsősorban a meteorok világa vonzotta. Tevékeny részt vállalt a történelmi Magyarország napóráinak katalogizálásában. A Keszthelyi Sándor összeállításában 1983-ban megjelent Magyar napóra-katalógus 39 erdélyi napórájának számbavételét és leírását neki köszönhetjük.

Önálló kötetei közül részben vagy egészében A természet kalendáriuma, A tengerfenéktől a csillagokig, az Otthonunk, a naprendszer és a Csillagok születése, csillagok halála (1974) foglalkozott csillagászati témákkal.

Ifj. Xántus János 1982. november 27-én Kolozsváron hunyt el. Hamvait a híres-neves Házsongrádi temetőben helyezték örök nyugalomra, szüleivel közös sírba. (A síremlékről a Természet Világa 2000/12. számában lehetett részletesen olvasni Ajtay Ferenc A kolozsvári Házsongrádi temetőben pihenő természettudósok című írásában).

Rezsabek Nándor