Wurtz, Charles-Adolphe (szül. 1817. nov. 26. Wolfisheim, Strasbourg mellett, Franciaország - 1884. május 12. Párizs), francia kémikus és tanár; a szerves nitrogénvegyületek, a szénhidrogének és a glikolok vizsgálata tette híressé.
Wurtz kezdetben orvosi tanulmányokat folytatott, ezután egy ideig tanított, később Giessenben és Strasbourgban tanult (1843). Jean-Baptiste-André Dumas asszisztense (1845), majd utódja lett az École de Médicine (orvosi egyetem) professzoraként. Őt nevezték ki először a Sorbonne szerveskémiai tanszékének élére (1875).
Foszforsavakkal végzett kísérletei nyomán
fedezte a foszfor-oxi-kloridot. 1849-ben ő szintetizálta az
ammónia első szerves származékát, az
etil-amint. Hat évvel később eljárást
dolgozott ki szénhidrogének előállítására
nátriumból és alkil-halogenidekből; a reakciót
róla nevezték el. A glicerin vizsgálata keltette fel
érdeklődését a glikolok iránt; így
jutott el számos fontos vegyület, például a kolin
szintéziséhez.
Marcellin Berthelot
és Wurtz erőfeszítései nyomán vált
Párizs a kémia tanításának egyik fontos
európai központjává.