WODETZKY JÓZSEF (Versec [ma: Vrsac, Jugoszlávia], 1872. márc. 15. - Budapest, 1956. márc. 17.)

Egyetemi tanulmányainak nagy részét Párizsban végezte. A klasszikus égi mechanika szülőhelyén szerzett és annak szellemében átvett ismeretek hatása alatt valószínűleg ő volt a newtoni fizika utolsó törhetetlen híve és kizárólagos alkalmazója a csillagászatban - a relativitáselmélet kizárásával.

Három évtizeden át vett részt a csillagász-nemzedékek képzésében: 1912-től mint tanársegéd, 1914-től mint az elméleti csillagászat magántanára a budapesti Tudományegyetem "Cosmographiai" Intézetében. Néhány évig a debreceni egyetemen fizikát oktatott. Ottléte idején épült a debreceni csillagvizsgáló.

1934-ben a budapesti Tudományegyetem Csillagászati Intézetének igazgatója és a csillagászat nyilvános rendes tanára lett. 70 éves korában, 1942-ben bekövetkezett nyugdíjaztatásáig a jövendő csillagásznemzedékek egész sora került ki az Intézetből, a későbbi csillagászati tanszék elődjéből.

Bár a tanulmányozása alá vont problémák súlypontja a relativitáselmélet csillagászati alkalmazásának területére esett, a csillagászat igen sok, egymástól távol eső kérdése is erősen érdekelte. Így az 1910-ben földközelbe került Halley-üstökös a Naprendszer ilyen égitesteinek tanulmányozására vezette. Állandóan visszatérő témája volt a holdmozgások és az időmérés elmélete is. De foglalkozott kozmológiai és kozmogóniai kérdésekkel, a csillagok fényességének és hőmérsékletének mérési módszereivel. Kiemelkedő matematikai érzékét és képességét a Laplace-féle invariábilis síkról, a különféle sűrűségű égitestek potenciáljairól, a Friedmann-egyenletek kozmológiai jelentőségéről, a háromtest-probléma ballisztikus trajektóriáiról írt tanulmányai tükrözik, amelyek főként az Astronomische Nachrichtenben (AN) jelentek meg. De találunk tollából származó "földi" témákkal foglalkozó írásokat is, vagy a repülőgépről végezhető hosszúság-meghatározásokról. Végül, de nem utolsósorban kell megemlékezni ismeretterjesztő tevékenységéről. Négy önálló munkát írt a nagyközönség számára. Ezek a hosszabb-rövidebb kiadványok a maguk korában igen népszerűek voltak.

Ő volt egyik alapítója és ügyvezető titkára a Stella Csillagászati Egyesületnek, amely 1925-től évkönyvet (Stella Almanach) és 1926-tól negyedévi folyóiratot (Stella) adott ki. Különösen az Almanachban jelentek meg olyan kiváló szaktudósoktól származó cikkek, tanulmányok, értekezések, amelyek sokáig szolgáltak bizonyos csillagászati, elméleti fizikai, meteorológiai és rokontudományi témákhoz forrásmunkául.

Szellemi frissességét, tudományos érdeklődését késő öregkoráig megőrizte. 84 éves korában bekövetkezett halála a hazai csillagászat egy korszakát zárta le.

Mintegy 150 tudományos és népszerűsítő cikkéből, tanulmányából, könyvéből itt csak néhánynak megemlítésére nyílik mód. De ezekből is megsejthető annak a szakmai területnek rendkívüli kiterjedése, amelyen hosszú és eredményekben gazdag élete során többé-kevésbé jelentős tevékenységet fejtett ki.