WITTMANN FERENC (Hódmezővásárhely, 1860. jan.16.-Budapest, 1932. márc. 25.)

A család a Felvidékről költözött Hódmezővásárhelyre, ahol a tehetségével korán kitűnő két testvér, Ferenc és Lázár apja a hitközség metszőjeként kereste kenyerét. Lázárból ismert gyermekorvos lett, Ferenc a Műegyetemre ment tanulni, ahol már 18 évesen, hallgatóként Schuller Alajos, a kísérleti fizika professzora maga mellé vette tanársegédnek. A kísérleti fizikai tanszékről néhány év után áthelyezték a technikai fizikai tanszékre, ahol tanársegédként, majd adjunktusként dolgozott. Professzorának, Stoczek Józsefnek a halála után, 1895-ben őt nevezték ki a tanszék élére.

Ő kezdte el a Műegyetemen a gyengeáramú elektrotechnika oktatását, később ő vált a rádiótechnika első oktatójává. Előadásait színvonalas bemutató kísérletekkel és laboratóriumi gyakorlatokkal egészítette ki. Iskolateremtő erejére jellemző, hogy Czukor Károly, aki elindította a Tungsramban a korszerű rádiócső fejlesztést, továbbá Patai Imre, második rádiócsőgyárunknak, a Vateának alapítója, egyaránt az ő tanársegédeként kezdte pályafutását.

A rádiótechnika oktatása a Műegyetemen egészen 1926-ig fakultatív volt; heti két-két óra előadás, illetve gyakorlat csak ettől kezdődően vált kötelezővé, miután a honvédelmi minisztérium jelentős anyagi támogatást adott e célra. W. legfontosabb tudományos eredménye egy kettős húros oszcillográf kidolgozása volt. Az ő idejében húros oszcillográfot és katódsugárcsövet is használtak időben változó villamos folyamatok vizsgálatára, de mivel a jel időbeli széthúzására forgó tükröt használtak, csak a jelenségek idő szerinti függését lehetett vizsgálni. W. két húros oszcillográfot szerelt össze, egymáshoz képest 90 fokkal elforgatva, ami lehetővé tette két villamos jel kapcsolatának a vizsgálatát. Ezzel az eszközzel pl. hiszterézis görbéket vizsgált és vetített ki, kb. egy méteres nagyságban, ami még a nagy előadótermekben is jól látható bemutatást eredményezett.

Több elismerést kapott pályája során: a szegedi Tudományegyetem tiszteletbeli doktorrá avatta, 1908-ban az MTA levelező tagjává választotta, 1907 és 1910 között a gépészmérnöki kar dékáni tisztét is betöltötte.

Főbb munkái

A hangzó lángokról. Természettud. Közl. 1902.; Változó áram- és mágneses jelenségek vizsgálata. Math. és Termtud. Értesítő, 1904; Az Auer-féle villamos osmium izzólámpa fajfogyasztására és tartósságára vonatkozó adatok. M. Mérnök- és Építészegylet Közl. 1906.

Irodalom

SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1601.; POGÁNY Béla (nekrológ) Akadémiai Értesítő, 1932. 83.; KOVÁCS László (szerk.): Fejezetek a magyar fizika elmúlt 100 esztendejéből. Bp., 1992.

Makra Zsigmond