WINTER ERNŐ (Győr, I897. márc. 15. - Budapest, 1971. jún. 2.)
Győrött tett érettségit, majd az első világháborúban az olasz fronton
harcolt. A háború után Budapesten a Meister-szappangyárban dolgozott
1920-1925 között, és munka mellett végezte tanulmányait a József
Műegyetemen, ahol 1925-ben kapott vegyészmérnöki oklevelet. Ezután az
Egyesült Izzó kutatólaboratóriumába lépett be. Ekkor kezdett foglalkozni az
elektroncső-katóddal. A magyar iparnak súlyos problémát jelentett az
akkoriban feltűnt báriumkatód, amelyet külföldi szabadalom védett. W., a
bárium szerepét mélyebben megértve, eredeti szabadalmat alkotott és
megoldása a külföldinél jobbnak bizonyult. Kimutatta, hogy a jó
elektronemisszió eléréséhez szükséges, hogy a báriumoxid fölös arányban
fémbáriumot is tartalmazzon. Eredményei a világpiacon kedvező helyzetet
biztosítottak a magyar elektroncsöveknek.
1928-29-ben a Splendor nevű holland gyárban vállalt vezető kutatói állást,
majd visszatért az Egyesült Izzóhoz. Itt kifejlesztette a közvetett fűtésű
katódot, valamint munkatársaival együtt - több eredeti csőkonstrukciót. Tőle
származott a világszerte alkalmazott eljárás, amelyben a rácsemisszió
meggátlására a rácsot nemesfém bevonattal látták el. Megfelelő felépítésű
csövekkel sikerült csökkentenie a mikrofonia-hajlamot is.
W. E. dolgozta ki a második világháború után a világon legkisebb fogyasztású
telepes csöveket: a közvetlen fűtésű, D sorozatot. Ennek átütő sikerét
azonban a tranzisztor elterjedése megakadályozta.
W. E. tudományos jelentőségét a hivatalos fórumok is elismerték. Kétszeri
Kossuth-díj, az MTA levelező (1951), majd rendes (1956) tagsága, valamint
számos állami és társadalmi kitüntetés lett osztályrésze. A Távközlési
Kutató Intézet megalakulása (1949) után ott irányította egy ideig a
mikrohullámú csövek fejlesztését. Itt különlegesen hosszú élettartamú, nagy
teljesítményű ún. készletkatódot dolgozott ki. 1958-tól az újonnan alapított
Műszaki Fizikai Kutató Intézet aligazgatója, és az ottani elektronfizikai
kutatás irányítója lett. Sokat foglalkozott az izzólámpák ívleégési
problémáival.
Kutatási módszerének fő jellemzői: a merészség az eredeti kombinációk
felállításában, a következtetések gyors levonása és a jótékony
türelmetlenség, amely a kutatót új eredmények felé hajtja. Emberi
tulajdonságai közül kiemelkedik az a magas megbecsülés, amelyet különösen a
gyakorlati munkában helytálló munkatársak irányában mutatott. Nevét és
emlékét a Tungsram Rt. által létesített ösztöndíj is őrzi. Irodalom
SZIGETI György: W. E. Magyar Tudomány, 1971.; A Tungsram Rt. története. Bp.,
1985. (Belső használatra). A Tungsram Rt. története, Bp., 1987. Valkó Iván Péter