WINTER ERNŐ (Győr, I897. márc. 15. - Budapest, 1971. jún. 2.)

Győrött tett érettségit, majd az első világháborúban az olasz fronton harcolt. A háború után Budapesten a Meister-szappangyárban dolgozott 1920-1925 között, és munka mellett végezte tanulmányait a József Műegyetemen, ahol 1925-ben kapott vegyészmérnöki oklevelet. Ezután az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumába lépett be. Ekkor kezdett foglalkozni az elektroncső-katóddal. A magyar iparnak súlyos problémát jelentett az akkoriban feltűnt báriumkatód, amelyet külföldi szabadalom védett. W., a bárium szerepét mélyebben megértve, eredeti szabadalmat alkotott és megoldása a külföldinél jobbnak bizonyult. Kimutatta, hogy a jó elektronemisszió eléréséhez szükséges, hogy a báriumoxid fölös arányban fémbáriumot is tartalmazzon. Eredményei a világpiacon kedvező helyzetet biztosítottak a magyar elektroncsöveknek.

1928-29-ben a Splendor nevű holland gyárban vállalt vezető kutatói állást, majd visszatért az Egyesült Izzóhoz. Itt kifejlesztette a közvetett fűtésű katódot, valamint munkatársaival együtt - több eredeti csőkonstrukciót. Tőle származott a világszerte alkalmazott eljárás, amelyben a rácsemisszió meggátlására a rácsot nemesfém bevonattal látták el. Megfelelő felépítésű csövekkel sikerült csökkentenie a mikrofonia-hajlamot is.

W. E. dolgozta ki a második világháború után a világon legkisebb fogyasztású telepes csöveket: a közvetlen fűtésű, D sorozatot. Ennek átütő sikerét azonban a tranzisztor elterjedése megakadályozta.

W. E. tudományos jelentőségét a hivatalos fórumok is elismerték. Kétszeri Kossuth-díj, az MTA levelező (1951), majd rendes (1956) tagsága, valamint számos állami és társadalmi kitüntetés lett osztályrésze. A Távközlési Kutató Intézet megalakulása (1949) után ott irányította egy ideig a mikrohullámú csövek fejlesztését. Itt különlegesen hosszú élettartamú, nagy teljesítményű ún. készletkatódot dolgozott ki. 1958-tól az újonnan alapított Műszaki Fizikai Kutató Intézet aligazgatója, és az ottani elektronfizikai kutatás irányítója lett. Sokat foglalkozott az izzólámpák ívleégési problémáival.

Kutatási módszerének fő jellemzői: a merészség az eredeti kombinációk felállításában, a következtetések gyors levonása és a jótékony türelmetlenség, amely a kutatót új eredmények felé hajtja. Emberi tulajdonságai közül kiemelkedik az a magas megbecsülés, amelyet különösen a gyakorlati munkában helytálló munkatársak irányában mutatott. Nevét és emlékét a Tungsram Rt. által létesített ösztöndíj is őrzi.