WINKLER DEZSŐ (Győr, 1901. július 11 .- Budapest, 1985. október 7.)

Kossuth-díjas tervezőmérnök, a Győri Wagon és Gépgyár autószerkesztő mérnöke, a Járműfejlesztési Intézet (később Autókutató Intézet) igazgatója.

Győrben érettségizett, gépészmérnöki diplomáját 1925-ben a brünni egyetemen szerezte meg. A Győri Wagon- és Gépgyárba vették fel munkásnak, majd rajzolónak. A gyár Praga és később Krupp licence alapján gyártott kocsikat, így jelenhettek meg a "Rába-Krupp" típusú alacsonyalvázas 3-, 3,5-, 5-tonnás és a katonai célra tervezett magasrámás kéttengelyű tehergépkocsik. Képességeire felfigyeltek és az autószerkesztési osztályon kapott beosztást, ahol a licencek átvételén túlmenően elképzelései között már a hazai tervezésű autók gyártásának megteremtése szerepelt. 1929-től résztvett a Krupp-licenc átvételével készülő Rába traktor tervezésében és a gyártási technológiájának kidolgozásában. Jelentős szerepe volt az osztrák Fiat cégtől vásárolt licenc felhasználásával a 42,7 kW-os (55 LE-s) és a 47,8 kW-os (66 LE-s) Rába-Super típusú tehergépjárművek tervezésében és gyártás-előkészítésében. A gyár autószerkesztésének vezetésével 1936-ban bízták meg, ahol az általa vezetett tervezőgárda számos űj megoldással járult hozzá a MAN-licenc segítségével megkezdődött nagyobb hatásfokú dízelmotorok gyártásához. Ezeket a motorokat a Rába-A (Ei) és Rába-Special gépjárművekbe építették be. A Honvédelmi Minisztérium megrendelésére készült a "Rába Afi" típusú 1,5 tonnás katonai tehergépkocsi, amelyből 1942-ig három sorozatban 300 db-ot gyártottak le. Ennek a megbízatásnak a sikerei hatására a Honvédelmi Minisztérium megrendelésére 3 tonnás katonai terepjáró gépjárművet tervezett, ez volt a "Rába Botond" típusú terepjáró gépkocsi, amelyből két változatban 3300 db készült és nemzetközi elismerést váltott ki, a m. kir. honvédség legsikeresebb terepjáró gépkocsija volt.

Sikerei ellenére 1944-ben Sopronkőhidára, majd Németországba hurcolták, ahonnan szerencsésen sikerült megszöknie. A háború után Győrben a gyár helyreállítását szervezte. A Járműfejlesztési Intézet főosztályvezetője 1949-től, igazgatója 1951-1968 között. 1949-től 1959-ig a Gépipari Tudományos Egyesület Gépjármű Szakosztály elnöke, 1959-től 1967-ig az ENSZ Gépjárműszerkesztési Munkabizottságában Magyarország képviselője. Az újítási javaslatok elbírálása mellett jelentős munkát végzett a gépjárműgyártás szabványosításáért, az alkatrészek tipizálásáért, a külföldi alkatrészek pótlásáért, a takarékossági követelmények érvényesítéséért. A hazai tehergépjárműfejlesztésben végzett tevékenységéért 1951-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Az általa irányított intézet meghatározó szerepet játszott a tehergépjárműgyártás összehangolása mellett a katonai megrendelésre készülő négykerék meghajtású, háromtengelyes és a különleges tehergépjárművek tervezésében. Részt vállalt a Csepel 130 és a Csepel-500 járműcsalád, a Csepel dieselmotor kifejlesztésében.

Varga József