WINKLER DEZSŐ (Győr, 1901. július 11 .- Budapest, 1985. október 7.)
Kossuth-díjas tervezőmérnök, a Győri Wagon és Gépgyár autószerkesztő
mérnöke, a Járműfejlesztési Intézet (később Autókutató Intézet) igazgatója.
Győrben érettségizett, gépészmérnöki diplomáját 1925-ben a brünni egyetemen
szerezte meg. A Győri Wagon- és Gépgyárba vették fel munkásnak, majd
rajzolónak. A gyár Praga és később Krupp licence alapján gyártott kocsikat,
így jelenhettek meg a "Rába-Krupp" típusú alacsonyalvázas 3-, 3,5-, 5-tonnás
és a katonai célra tervezett magasrámás kéttengelyű tehergépkocsik.
Képességeire felfigyeltek és az autószerkesztési osztályon kapott beosztást,
ahol a licencek átvételén túlmenően elképzelései között már a hazai
tervezésű autók gyártásának megteremtése szerepelt. 1929-től résztvett a
Krupp-licenc átvételével készülő Rába traktor tervezésében és a gyártási
technológiájának kidolgozásában. Jelentős szerepe volt az osztrák Fiat
cégtől vásárolt licenc felhasználásával a 42,7 kW-os (55 LE-s) és a 47,8
kW-os (66 LE-s) Rába-Super típusú tehergépjárművek tervezésében és
gyártás-előkészítésében. A gyár autószerkesztésének vezetésével 1936-ban
bízták meg, ahol az általa vezetett tervezőgárda számos űj megoldással
járult hozzá a MAN-licenc segítségével megkezdődött nagyobb hatásfokú
dízelmotorok gyártásához. Ezeket a motorokat a Rába-A (Ei) és Rába-Special
gépjárművekbe építették be. A Honvédelmi Minisztérium megrendelésére készült
a "Rába Afi" típusú 1,5 tonnás katonai tehergépkocsi, amelyből 1942-ig három
sorozatban 300 db-ot gyártottak le. Ennek a megbízatásnak a sikerei hatására
a Honvédelmi Minisztérium megrendelésére 3 tonnás katonai terepjáró
gépjárművet tervezett, ez volt a "Rába Botond" típusú terepjáró gépkocsi,
amelyből két változatban 3300 db készült és nemzetközi elismerést váltott
ki, a m. kir. honvédség legsikeresebb terepjáró gépkocsija volt.
Sikerei ellenére 1944-ben Sopronkőhidára, majd Németországba hurcolták,
ahonnan szerencsésen sikerült megszöknie. A háború után Győrben a gyár
helyreállítását szervezte. A Járműfejlesztési Intézet főosztályvezetője
1949-től, igazgatója 1951-1968 között. 1949-től 1959-ig a Gépipari
Tudományos Egyesület Gépjármű Szakosztály elnöke, 1959-től 1967-ig az ENSZ
Gépjárműszerkesztési Munkabizottságában Magyarország képviselője. Az újítási
javaslatok elbírálása mellett jelentős munkát végzett a gépjárműgyártás
szabványosításáért, az alkatrészek tipizálásáért, a külföldi alkatrészek
pótlásáért, a takarékossági követelmények érvényesítéséért. A hazai
tehergépjárműfejlesztésben végzett tevékenységéért 1951-ben Kossuth-díjjal
tüntették ki. Az általa irányított intézet meghatározó szerepet játszott a
tehergépjárműgyártás összehangolása mellett a katonai megrendelésre készülő
négykerék meghajtású, háromtengelyes és a különleges tehergépjárművek
tervezésében. Részt vállalt a Csepel 130 és a Csepel-500 járműcsalád, a
Csepel dieselmotor kifejlesztésében. Varga József