WARGA LÁSZLÓ (Jászberény, 1878. nov.21. - Budapest, 1952. jún. 12.)

Középiskolai tanulmányait Kolozsvárott, egyetemi tanulmányait a budapesti Műegyetemen végezte, 1902-ben szerzett oklevelet. Ezt követően a főváros szolgálatába lépett, ahol 1907-ben segédmérnök, 1910-ben mérnök, 1915-ben főmérnök, 1918-ban műszaki tanácsossá választották, 1920-ban pedig a főváros városrendezési szakértőjének szerződtették, hogy a hivatali munkától tehermentesítve fordíthassa már elismerést szerzett szakértelmét a lényegi feladatokra. E tisztségétől akkor vált meg, amikor Klebelsberg Kuno kultuszminiszter felkérésére - aki őt a lágymányosi Feneketlen- tó és környezetének kialakítása körüli fáradozásaiban ismerte meg - elvállalta a budapesti Műegyetemen városépítési tanszék szervezését, mint annak 1929-ben kinevezett első nyilvános rendes tanára. Egyetemi tanárként a városépítészet gyakorlati tudományát tudta az elméleti ismeretekkel ötvözve hallgatói számára közvetíteni. 1934-ben vonult nyugdíjba, de ezután is változatlanul folytatta tervezői, szakértői, szakirodalmi munkásságát és közéleti tevékenységét. 1941-ben a városépítészet terén kifejtett úttörő munkásságának elismeréseként a budapesti Műegyetem tiszteletbeli doktorrá avatta.

Építészként is folytatott tervezői tevékenységet, főleg fiatal korában, részben Lechner Jenővel társulva. Közös tervük szerint épült a Mészöly u. 4. sz. alatti bérház (1909-10), mely ma Budapest védett épületei közé tartozik. Különböző pályázatokon vettek részt és nyertek díjakat. Két évvel diplomájuk megszerzése után közösen szerkesztették az Építési Zsebkönyvet, mely nemcsak felváltotta az idegen nyelvű hasonló kiadványokat, hanem a hazai viszonyokra alkalmazta a közhasznú építési ismereteket.

W. L. első városrendezési tárgyú munkája a budapesti Kálvin tér szabályozására készített terve volt (1907), mellyel kapcsolatos nézeteit is közreadta. Jellemző bennük a teljes megoldottságra való törekvés és a város meglévő adottságainak tiszteletben tartása. A budai körút terve, a Tabán szabályozása, Kelenföld szabályozása - mely a keretes beépítés korai (1913) alkalmazása - és más munkák mellett szakértőként vagy irányítóként a korszak legtöbb fővárosi városrendezési munkájának résztvevője volt.

Jelentős feladata volt Gyöngyös 1917-es tűzvész utáni újjáépítésének tervezése és számos más vidéki város rendezési tervének elkészítésére kapott megbízást (mint Kassa, Nagykanizsa, Eger), vagy tervezte egyes részletek megoldását (mint Makó főtere, Nagykőrös belső része, Siófok új telepe, Mátrafüred és mások). A második világháború idején készítette Kolozsvár városrendezési terveit.

Számos városrendezési tervpályázaton vett részt és nyert - többnyire első - díjat. Jelentős díjakat nyert nemzetközi pályázatokon is, mint Antwerpen rendezése (1910, Lechner Jenővel és Forbáth Imrével), Brassóé (1910, az előzőekkel) és Belgrádé (1921, az előzőekkel). Terve díjat nyert Birmingham és Canberra pályázatain, és sikert arattak tervei a berlini (1910), londoni (1924), tokiói (1925) városépítési kiállításokon. Közvetlen külföldi felkéréseket is kapott tervezési feladatokra (például Tokió újjáépítése), mint a szakma nemzetközileg elismert tekintélye.

W. L. tevékenyen vett részt különböző bizottságok munkájában és munkásságának közhasznú része az a tevékenysége is, amit a városrendezési törvény, az építési szabályzat tervezeteinek elkészítésére, a városrendezési elveknek a közigazgatásban való érvényesítésére fordított.