Warburg, Otto, (Heinrich) (szül. 1883. okt. 8. Freiburg im Breisgau, Németország - megh. 1970. aug. 1. Nyugat-Berlin, Németország), német biokémikus; a sejtlégzés vizsgálatáért 1931-ben orvosi-élettani Nobel-díjjal tüntették ki.

A Berlini Egyetemen szerzett kémiai és a Heidelbergben elnyert orvosi doktorátussal (1906, ill. 1911) Warburg a berlin-dahlemi intézetek prominens személyisége lett. Hírnevét a különböző petesejtek anyagcseréjének vizsgálatával alapozta meg a nápolyi tengerbiológiai intézetben. Az 1931-es Nobel-díjjal a légzőfermentum vizsgálata során elért eredményeit ismerték el. 1944-ben újabb Nobel-díjat ajánlottak fel Warburgnak, de Hitler rendszere nem engedte, hogy a zsidó tudós átvegye a kitüntetést, bár elhurcolni sem merte a nemzetközi hírű tekintélyt. 1931-től Warburg a berlini Max Planck sejtfiziológiai intézet vezetője volt.

Az 1920-as évek elejétől foglalkozott a sejtlégzéssel. Az élő szervezetekben levő sejtek oxigénfogyasztását vizsgálva bevezette a manometriát (a gáznyomás változásának mérését), amellyel az élő szövetmetszetek oxigénfelvételének sebességét követte nyomon. Az aktív sejtalkotók vizsgálata során derített fényt a citokrómok szerepére. Ezekben az enzimekben a vastartalmú hem csoport ugyanúgy köti meg a molekuláris oxigént, mint a vér festékanyaga, a hemoglobin.

Warburg 1932-re izolálta az első "sárga enzimet" (flavinenzimet vagy flavoproteint), amely részt vesz a sejtek dehidrogénezési reakcióiban. Felfedezte, hogy az enzim egy fehérjét nem tartalmazó komponenssel (mai nevén koenzimmel), a flavin-adenin-dinukleotiddal együtt fejti ki hatását. 1935-ben egy másik koenzimben kimutatta a nikotinsavamidot. Ez a koenzim, amely szintén részt vesz a biológiai dehidrogénezésben, később a nikotinsavamid-adenin-dinukleotid (NAD) nevet kapta.

Warburg a fotoszintézist is tanulmányozta; ő figyelte meg elsőként, hogy a rosszindulatú sejtek szaporodásához jóval kevesebb oxigénre van szükség, mint az egészséges sejtekéhez.

KFKI Home >  História - Tudósnaptár