Wallach,
Otto (szül. 1847. márc. 27. Königsberg, Poroszország
[ma Kalinyingrád, Oroszország] - megh. 1931. febr. 26. Göttingen,
Németország) német vegyész; 1910-ben kémiai
Nobel-díjjal tüntették ki a természetes illatanyagokban
található olajok elemzéséért.
Wallach a Göttingeni Egyetemen tanult Friedrich Wöhlernél; 1869-ben doktorált. Ezután August Kekuléhez ment a Bonni Egytemre (1870), ahol gyógyszerészetet tanított. 1876-ban nevezték ki professzorrá. 1889-től 1915-ig a göttingeni Kémiai Intézet igazgatója volt.
A gyógyszerészeti készítményekben
gyakran használt illóolajok egy csoportjának összetélét
Bonnban kezdte el tanulmányozni. Kekulé nem hitt abban, hogy
ezek az anyagok elemezhetők. Wallach, a kísérletezés
mestere azonban ismételt desztillációval szétválasztotta
a bonyolult keverékek komponenseit. A fizikai tulajdonságok
vizsgálata alapján meg tudta különböztetni
a vegyületeket, amelyek közül sok nagyon hasonlított
egymáshoz. Felfedezte, hogy az anyagok többsége a ma
izoprenoidoknak nevezett csoporthoz tartozik.