WÁGNER DÁNIEL (Breznóbánya, 1800.Budapest,- 1890. január 10.)

Középiskolai tanulmányait a dobsinai, majd a rozsnyói gimnáziumban végezte. A pesti Tudományegyetemen gyógyszerészi diplomát szerzett 1821. augusztus 31-én "Príma Classis" minősítéssel. 1825. március 1-jén a bécsi egyetemen letette a chemiai doktorátust.

Ezután Pozsonyban telepedett le, ahol bérbe vette a "Vörös Rákhoz" címzett gyógyszertárat. Itt működött 1826-tól 1831-ig. A gyógyszertári munka mellett botanikával is foglalkozott. Ennek eredményeképpen jelent meg 1828-ban Pharmazeutische-Medizinische Botanik című munkája.

Pestre költözése után 1883-ban gyógyszerészeti és chemiai laboratórium, valamint ezzel összefüggő gyógyszertár megnyitására kért engedélyt. 1834. május 7-én kapta meg az engedélyt a "Magyarország Nádorához" címzett gyógyszertár megnyitására. A helytartótanács a laboratórium felállítására adott engedélyben kikötötte, hogy az abban készített preparátumok csak szakmabelieknek és gyógyszerészeknek adhatók ki. Vegyi üzeme jól indult, de a gyári mennyiségű vegyi anyagok előállításához nagyobb tőkére volt szükség. Ezért 1847-ben részvénytársaságot hozott létre 25 000 Ft alaptőkével. A Pesti Technikai-Vegyészeti Gyár Rt. a vegyipar részére kénsavat, borkősavat, szalmiáksót, káliumcianidot, káliumklorátot, foszfort, szódát gyártott. A szabadságharc idején puskaporgyártással is foglalkozott.

A Részvénytársaság 1852. decemberi határozatában szerepel, hogy a gyár főként kénsav, sósav, salétromsav, glaubersó, klórmész előállítására rendezkedik be. Ezenkívül felállítanak egy kőedényégetőt, ahol az előbbiek gyártásához szükséges kőedényeket készítik el.

W. D. később átadta fiainak a gyár vezetését, akik Gyógyszerészeti és Művegyészeti Vállalattá alakították.

Gyógyszertárát 1874-ig vezette, akkor kezelőnek adta át. Közéleti tevékenységet főleg a gyógyszerészet és az egészségügy terén folytatott. Az 1848-ban megalakult első magyar felelős minisztérium kereskedelemügyi szakminisztériumának egészségügyi osztályában a gyógyszerészi ügyek referense, majd mint tanácsos az egészségügyi osztály vezetője lett. Törvénytervezeteivel a gyógyszerészet fejlesztését kívánta előmozdítani. Tervezetet készített a gyógyszerészképzés megreformálására. Magyar gyógyszerkönyv szerkesztését és kiadását szorgalmazta. Tudása és technikai, valamint tudományos tevékenysége alapján nagy megbecsülésben volt része. Ennek egyik példája a pénzügyminiszter felkérése volt 1867-ben, miszerint a minisztériumban tartson előadást a "honi vegygyártmányok létesítésére vezető módokról".

Az 1885-ös országos kiállításon gyógyszerészi készítményeivel nagy aranyérmet nyert.

1886-ban Ferenc József "id. dr. W. D. budapesti gyógyszerész, vegytudor, a bécsi császári és királyi egyetem volt rendkívüli tanára, Pest szabad királyi város volt községi tanácsosa, volt királyi egészségügyi tanácsos" részére nemességet adományozott "zólyomi" előnév használatával "a közügyek és a tudomány terén éveken át kifejtett közhasznú tevékenysége által szerzett érdemeiért, figyelembe vévén különösen azt, hogy ő mint első vegytudor Magyarországban a gyógyszerészet tudományos színvonala emelésének, valamint a vegyészeti és növénytani tudomány terjesztésének és gyakorlati alkalmazásának előharcosa volt.."

Főbb művei

Üher das Kalium, der Verbindungen der ersten Stufe der Zusammensetzung desselben und über das Aetzkali. Bécs, 1825.; Pharmazeutische-Medizinische Botanik. Bécs, 1828-29.; Selectus Medicaminum.. Budae, 1839.; Magyarországnak közgazdaságilag nevezetes termékeiről című pályamunka, mellyel az Akadémia első díját nyerte el 1844-ben.

Irodalom

HALMAI János: id. zólyomi W. D. emlékezete. MGYT. Értesítője, 1936.; KEMPLER Kurt: A gyógyszerek története. Bp., 1984.

Marosné Lugosi Márta