VITÁLIS SÁNDOR (Selmecbánya, 1900. ápr. 13.-Budapest, 1976. jún. 21.)

Tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen végezte. Diplomájának megszerzése után a bányaiparban helyezkedett el, és mintegy 25 éven keresztül a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. geológusa, majd a földtani osztályának vezetője. Ezen időszak alatt bányageológiával, készletfeltárásokkal és készletbecslésekkel, valamint új lelőhelyek felkutatásával foglalkozott. Szénkutatásokat végzett Baranyában, részt vett a recski érckutatásban, a bándi, komlóskai, istenmezei bentonitok felkutatásában, a sikondai és pünkösdfürdői hévíz-, a kisterenyei ásványvízfeltárásban. Kidolgozta Salgótarján és környéke bánya- és hidrogeológiáját. Mint neves "ipari geológust" 1946-1951 között a szénbányászat legfelsőbb irányító szerveinél találjuk, a Magyar Állami Szénbányák (MÁSZ), illetve a Szénbányászati Igazgatóság osztályvezetője. Kimagasló geológusi munkássága elismeréséül 1951-ben megkapta a Kossuth-díjat, majd 1952-ben kinevezték egyetemi tanárnak. Koncepciós per áldozataként 1952-53-ban börtönbe került. 1953-ban rehabilitálták, visszakapta egyetemi tanszékét, melynek 71 éves koráig vezetője.

Nevéhez kapcsolódik az Alföld földtani újratérképezésének és hidrogeológiai felvételének szervezése. Szakismereteit anyaegyetemén kívül oktatta még a Műegyetemen, a Mérnöktovábbképző Intézetben és több főiskolán. Termékeny szakíró, több száz kéziratos szakvélemény összeállítója, korának egyik legismertebb szaktekintélye. Számos kiemelkedő jelentőségű téma társadalmi úton történő kibontakoztatását személyesen segítette, így pl. a Balaton komplex fejlesztését, a bányavíz-hasznosítást, a láphasznosítást, a geotermikus energia hasznosítását stb.

Mindezek mellett aktív tagja - részben vezetője volt - a Magyarhoni Földtani Társulatnak és a Bányászati és Kohászati Egyesületnek is. A Társaság szakirodalmi nívódíjának is a névadója.

Irodalom