Szülei szerény jövedelmű postahivatalnokok voltak, az egyetemi taníttatás költségeit aligha fedezhették volna. Vermes ezért tanárnak jelentkezett, így tudott bekerülni az Eötvös Collegiumba (Szalay Sándor, Keresztúri Dezső lettek a szobatársai). Reál érdeklődésű és tehetségű lévén matematika, fizika és kémia előadásokat hallgatott és mindhárom tárgyból megszerezte a tanári oklevelet 1928-ban, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsész karán. Díjtalan tanársegédként kezdett dolgozni az egyetem II. sz. kémiai intézetében, miközben óraadó tanárként tanított a fasori evangélikus gimnáziumban, ahol akkor már Mikola Sándor volt az igazgató. 1929-ben doktorált fizikából mint fő tárgyból, valamint matematikából és kémiából, mint melléktárgyakból a Tudományegyetemen. Doktori disszertációjának címe: "Az elektroncsövek erősítésének és egyenirányításának általános tárgyalása." E tárgybeli kutatásait német és magyar nyelven publikálta az Annalen der Physik és a Természettudományi Közlöny lapjain. Németül gyerekkora óta, anyanyelvi szinten beszélt.

1935-ben véglegesítették a fasori evangélikus gimnáziumban, az akkor nyugdíjba ment Mikola Sándor után ő lett a fizika szertár őre. Léviusz Ernővel együtt tanított itt egészen az iskola megszűnéséig, 1952-ig. Mikola Sándor volt az igazi példa a tanításban, miközben közösen írták a szilárd és folyékony testek természettanát tárgyaló, 1932-ben megjelent könyvüket. Több cikke jelent meg a Radiowelt-ben, a Természettudományi Közlönyben, a Zeitschrift für Physik-ben és a Protestáns Tanügyi Szemlében. 1945-ig megjelent könyveit általában társszerzőkkel írta, cikkeit legtöbb esetben egyedül.

1945 után bontakozott ki tankönyvírói munkássága. Az első években főleg kémia tankönyveket írt és fizikai példatárakat állított össze. 1952-ben a csepeli Jedlik Ányos gimnáziumba helyezték, a fasori kísérleti eszközök egy részét ide sikerült átmentenie. Ettől kezdve az itteni fizika szertár fejlesztésén dolgozott, miközben az egyetemen folyó fizikatanár képzésbe is bekapcsolódott. Rendkívül népszerű, kísérletekkel kísért előadásokat tartott a fizika tanításáról, s félévenként két-három végzős tanár szakos hallgató gyakorló tanári képzését vállalta. Tanári és tankönyvírói munkásságáért 1954-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Öveges József után ő volt a második férfi fizikatanár, aki megkapta ezt a kitüntetést.

Alapító tagja volt a háború után újjászerveződő Eötvös Loránd Fizikai Társultnak, amelynek 1980-tól tiszteletbeli elnöke lett. 1950-től 38 éven át vezette az Eötvös Loránd fizikaverseny versenybizottságát, sok éven át az OKTV fizikai feladatkitűző bizottságát. A Fizikai Szemle és a Középiskolai Matematikai Lapok fizikai rovatának szerkesztőbizottsági tagjaként számos cikket publikált a fizikát szerető diákok és tanárok számára. 1961-ben elsőként kapta meg a kísérleti fizika tanításában kiváló tanárok számára létesített és éppen Mikola Sándorról elnevezett díjat. Azóta már - soproni kezdeményezésre - Vermes Miklós-díj is létezik, s akárcsak Mikola Sándorról, róla is neveztek el fizikaversenyt.

A 70-es években tüntették ki a Munka Érdemrend arany fokozatával és Apáczai Csere János díjjal, ekkor lett papíron is "Kiváló tanár". Már elmúlt 75 éves, amikor felkérésre egyedül megírt egy tankönyvsorozatot a gimnáziumi fizikához, s a halála előtti utolsó évben még megírta ehhez a tanári segédkönyvet. Az utolsó pillanatig tanított - örökmozgó, örökégő természete elképzelhetetlenné tette számára a nyugdíjas életformát. Ma már több alapítvány és egy iskola viseli Vermes Miklós nevét, s a 90-es években Magyarországon fizikát tanító tanárok jelentős része közvetve vagy közvetlenül - könyvei, cikkei által is - az ő tanítványának vallja magát.

Főbb művei

Az elméleti fizika legújabb fejlődése. Bp., 1940.; Korszerű fényképezés (FÁRI Lászlóval). Bp., 1941.; A fizika elemei (RENNER Jánossal). Bp., 1944.; Atom, atombomba, atomenergia. Bp., 1945.; A relativitáselmélet. Bp., 1958.; Fizikai versenyfeladatok 1-2. Bp., 1960-61.; Fizikai kísérletek, fizikai feladatok. Bp., 1961.; A természet energiái. Bp., 1964.; A poláros fény. Bp., 1967.; Physikaufgaben aus Ungarn. Bp.-Stuttgart, 1975.; International Physics Competition 1-10. Bp., 1978.; Fizika, gimnáziumi tankönyvsorozat. I, II, III, IV. Bp., 1986-88.; Fizikatanári kézikönyv. Bp., 1989.

Irodalom

STAAR Gyula: Az ör6kégő. Beszélgetés V. M. Kossuth-díjas fizikatanárral. Forrás, 1989.; RADNAI Gyula: V. M. 1905-1990. Fizikai Szemle, 1990.; MAKRA Zsigmond: Évszázadunk legjelesebb fizikatanára. Forrás, 1991.