VERANCSICS FAUSTUS (Sibenik, 1551. ? - Velence, 1617. jan. 20.)

A magyarok magyar politikusként és humanista íróként, a horvátok horvát filológusként és történetíróként, az olaszok olasz mérnökként tartják számon. Az olaszok Veranzio, a horvátok Vrančić néven ismerik, s mindhárom nemzet joggal tartja magáénak. 1551-ben született a dalmáciai Sibenik (Sebenico) városában, horvát eredetű bevándorolt és a helyi dalmata patriciátusba olvadt családból, mely száz éven át állt a magyar királyi udvar szolgálatában. V. (magaválasztotta humanista nevén Verantius) F. nagyanyja Statileo erdélyi püspök nővére, nagybátyja, Antal, esztergomi érsek és magyar királyi helytartó volt, apja, Mihály, Habsburg I. Ferdinándnak és Szapolyai Jánosnak teljesített diplomáciai szolgálatot. V. F. tízéves korában árvaságra jutott, és nagybátyja, Antal érsek neveltette Pozsonyban. Szülővárosának kettős anyanyelve, a horvát és az olasz mellé ekkor tanulta meg a magyart és a németet, s természetesen a magyar királyság "lingua patria"-ját, a latint. Ezeknek a nyelveknek ötnyelvű szótárát állította össze később. 1568 és 1572 közt a páduai egyetemen tanult, majd egy ideig szülővárosában és Velencében élt. 1578-ban újra áttelepült Magyarországra, a pozsonyi családi házba, ott házasodott meg, s ez volt otthona a következő negyedszázad folyamán, bár hivatása időnként máshová szólította.

Eleinte katonai pályára készült. 1579 és 1581 közt Veszprém várkapitánya volt, s ez döntően meghatározta további érdeklődését. A fontos végvárban egy sor technikai kérdés megoldására kényszerült, többek közt erődítési és élelmiszertartósítási feladatai merültek fel. Mint igazi humanista könyvmoly, olasz hadmérnökök könyveihez folyamodott, s ezek elmaradhatatlan társai maradtak akkor is, amikor országos kihatású technikai problémákhoz kellett hozzászólnia. 1582-ben ugyanis a királyi udvar magyar titkára lett, s ebben a fontos állásban kulcsszerepe volt a Magyarországra vonatkozó királyi rendeletek megszerkesztésében egy olyan korban, amikor a magyarországi végvárrendszer korszerűsítése állt előtérben. A királyi udvar egy sereg kiváló olasz hadmérnököt foglalkoztatott ez időben várépítéssel, és nem kétséges, hogy a magyar titkár úgyszólván minden nap találkozott a végvárak anyagi és műszaki kérdéseivel, sőt magukkal a mérnökökkel is. Alighanem ezekben az években mélyült el a kor műszaki irodalmában, s vált maga is technikai szakemberré. Noha politikai pályafutását nem cserélte fel a mérnökivel, maga is kezdett műszaki tervezéssel foglalkozni. Ennek első fennmaradt nyoma egy 1603-ban kelt levele Németalföld kormányzójához Ostende kikötőjének megerősítéséről. A mellékelt tervrajz cölöpök, zsilipek és horgonyok elmés kombinációja.

Ekkor már feladta királyi titkári állását, s 1594-től tudományos tevékenységének élt. 1595-ben jelent meg Dictionarium quinque nobilissimarum Europe linguarum, Latinae, Italicae, Germanicae, Dalmaticae et Ungaricae című ötnyelvű szótára Velencében. Talán már ekkor dolgozott Logica nova című művén, mely előbb Justus Veratius álnév alatt jelent meg, egyelőre ismeretlen évben és helyen, majd saját nevével 1616-ban Rómában. Felesége halála után, 1598-ban Csanádi püspöki kinevezést nyert, s ebben a minőségében a magyar királyi tanács tagja lett. Mivel egyházmegyéje török uralom alatt volt, főpapi tevékenységet nem folytathatott, hanem királyi hivatalnokként tevékenykedett, hol Bécsbe, hol Prágába (Rudolf császár-király udvarába) utazgatva pozsonyi otthonából. Bár aggodalommal szemlélte (s meg is írta) a magyarországi katolicizmus kisebbségbe szorulását a reformáció felekezeteivel szemben és sürgette a katolikus reformot, mégsem a teológia, hanem a filozófia, a filológia és egyre inkább a technika érdekelte elsősorban. A Habsburg-udvar ugyan fontos szerepet szánt neki az 1599-ben meghódított erdélyi fejedelemség katolizálásában, felajánlva a gyulafehérvári püspöki széket, ő azonban (mint azt később a pápához intézett emlékirataiban kifejtette) nem értett egyet az erőszakos ellenreformációval, s a terv amúgy is kútba esett 1604-ben a Bocskai-felkeléssel. Bár a szembenálló felek igyekeztek őt maguknak megnyerni, inkább az önkéntes száműzetést választotta és Itáliába költözött, s különböző kifogásokkal elhárítva a pápai visszaküldő és a Habsburg visszahívó rendeleteket, ott is maradt 1617-ben Velencében bekövetkezett haláláig.

Több mint egy évtizedes itáliai tartózkodása alatt adta ki részben talán még Magyarországon írt, részben újabb műveit: Néhány kiválasztott szűz élete (horvátul - Róma, 1606. - a szlávok eredetéről szóló toldalékkal), Logica nova (Velence, 1616, Ethica christiana toldalékkal) és Machinae novae (Velence, 1616 ?). Kéziratban maradt Vita Antonii Werantii (kiadta Kovachich Márton György a Scriptores Rerum Hungaricarum Minores I. kötetében. Buda, 1798.), továbbá a pápához intézett három emlékirata (kiadta Tóth László: V. F. Csanádi püspök és emlékiratai V. Pál pápához a magyar katolikus egyház állapotáról. Bp., 1933), valamint Historia Dalmatiae (ez utóbbit koporsójába tétette).

Fő műve kétségtelenül a Machinae novae, új gépezetek illusztrált leírása. Találmányai egy részénél nem kizárt Leonardo szellemi hatása, akinek kéziratait esetleg módja volt tanulmányozni, de ezekben az esetekben is önálló megoldásokat ad, továbbá számos eredeti is van köztük, mint pl. az acél kocsirugó, a surlódásos kerékfékezés, a lánchíd és a szélturbina egy változata. Ezeknél is jelentősebb egész művének az agrártechnikára való koncentrálása, ami hiányzik vagy teljesen periférikus olasz mintaképeinél, de érthető egy hosszú ideig Magyarországon élt feltalálónál. A könyv 56 ábrázolt "találmánya" közül 24 legszorosabban véve agrár jellegű: 16 őrlőmalom, 2 prés, 6 kézi eljárás (kaszálás, cséplés, gabonamosás, hántolás, rostálás, szitálás). További 18 a közlekedéshez kapcsolódik (hidak, szállítóeszközök), 4 víziépítmény, s mindössze 10 kifejezetten ipari. Feltűnő, hogy hadiipari találmányt (ágyúvontatás) csak egyet ábrázol, röviden felsorolt egyéb találmányai közt sincs sok. Mindez arra mutat, hogy V. F., ha mechanikai alaptudását nagyrészt itáliai mérnököknek köszönhette is, felhasználási irányára a magyarországi környezet nyomta rá bélyegét, s így vált az agrármérnökök egyik első európai képviselőjévé.