VENDL ALADÁR (Gyergyóditró, 1886. nov. I8.-Budapest, 1971. jan. 9.)

Tanulmányait Gyergyóditróban kezdte. Középiskolába Sopronban járt, majd 1904-ben megkezdte egyetemi tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen mint a híres Eötvös kollégium tagja. Bölcsészdoktori fokozatát 1911-ben szerezte meg, értekezésében a Duna homokjának ásványtani vizsgálatával foglalkozott, ezzel megalapítója lett Magyarországon a szedimentpetrográfiai kutatásoknak. Ez irányú vizsgálatai annyira felkeltették a nemzetközi tudományos élet érdeklődését, hogy Sven Hedin, Stein Aurél, majd Milleker Rezső is őt kérte fel az utazásaik során gyűjtött homok- és talajminták ásványtani vizsgálatára.

Műegyetemi tanársegédi működése után (1908-1912) kinevezték a Magyar Királyi Földtani Intézetbe, ahol az intézet profiljának megfelelően földtani felvétellel foglalkozott. Előbb a Velencei-hegység, majd 1912-től a Déli-Kárpátok kristályos kőzeteit tanulmányozta.

A Műegyetem ásvány- és földtani tanszékének vezetését 1926-ban vette át, s 1960-ig volt aktív professzor. A Műegyetemen a mérnök- és vegyészmérnök hallgatókat oktatta és tevékenyen bekapcsolódott az egyetemi vezetés munkájába is; az 1940-41-es tanévben a Műegyetem rektora volt.

Az MTA 1923-ban lev. tagnak, 1931-ben r. tagnak, 1943-45-ben másodelnöknek választotta meg. Az újjászervezés után a Műszaki tudományok osztályának, majd a Föld- és bányászati tudományok osztályának tagja, a hidrológiai főbizottság elnöke volt.

Egyetemi tanárként folytatta a szedimentpetrológiai kutatásait, különösen a műszaki élet követelményeit figyelembe véve. Elsőnek foglalkozott a lösz részletes ásványtani vizsgálatával és ma is nélkülözhetetlen monográfiát írt a Budapest környéki kiscelli agyagról. Mind a két kutatási irány igen élénk nemzetközi érdeklődést keltett, így Stiny a meginduló Geologie und Bauwesen című folyóiratának első évfolyamában közölte V. A. tanulmányát az agyagterületek mozgásának okairól. Lösz-vizsgálatai iránt a Szovjetunióban is érdeklődtek.

A szedimentpetrográfiai munkái mellett elkészítette a Déli-Kárpátok kristályos paláinak hatalmas monográfiáját, amivel elnyerte az MTA "Nagyjutalmát".

A mérnöki munkával kapcsolatban figyelt fel a talajvíz szulfát tartalmának keletkezésére és betonbontó hatásának megszüntetésére is dolgozott ki eljárást. A szulfát-kérdés jelentős szerepet játszott a Lágymányoson lévő keserűvizes telepek életében is és különleges védekezésre kényszerítette a Lágymányosi és Gazdagréti lakótelepek építőit. 1948-ban Kossuth-díjat kapott.

Nagy hatással volt a mérnökökre kétkötetes "Geológia" című könyve, amit még ma is mindenütt használnak a világon, ahol magyarul értő mérnökök dolgoznak.

Irodalom