VENDL MÁRIA DUDICH ENDRÉNÉ (Gyergyóditró, 1890. máj. 26.-Sopron, 1945. aug. 17 )

Iskoláit Ditróban kezdte, ahol édesapja a polgári iskola igazgatója volt, majd Sopronban folytatta. Diplomáját a budapesti Tudományegyetemen szerezte, ahol a griedeli baritról írt pályamunkával 1912-ben egyetemi pályadíjat nyert. Az egyetem befejezése után Lőcsén, majd Szombathelyen tanított. Mint mineralógus és tanár, alapos, lelkiismeretes munkájáért vált köztiszteletben álló személyiséggé. Az első kutatónő volt, akinek munkáját az Akadémián bemutatták (1925 decemberében), és az első női természettudós, akit egyetemi magántanárrá kineveztek. 1920-tól a Magyar Nemzeti Múzeum ásványtárában működött. Itt 1928-ban olyan lelkiismeretes alapossággal készített kartotékot a múzeum meteoritjairól, hogy a halála után (1951-ben) megjelent "Magyarország meteoritgyűjteményei" című könyv szerzőjeként szerepeltették. 1930-ban nevezték ki a debreceni egyetemre egyetemi magántanárrá. Általános ásványtant adott elő, gondosan előkészített előadásaiért diákjai tisztelete és szeretete övezte.

Első tudományos dolgozata 23 éves korában jelent meg. Huszonegy nagyobb tudományos munkáját tette közzé. Ezek közül nyolc kedvenc témájával, a magyarországi kalcitokkal foglalkozik. Munkái a Matematikai és Természettudományi Közleményekben, a Földtani Közlönyben, az Annals Musei Nationalis Hungariae, a Zeitschrift für Kristallographie, a Zentralblatt für Minerologie lapjain jelentek meg. 1935-ben a Természettudományi Társulat Rauer-díját nyerte el a drágakövekről Koch Sándorral közösen írt könyvével.

Számos egyesületnek tagja, sőt választmányi tagja volt. Így a Magyarhoni Földtani Társulat választmányába hat cikluson át megválasztották. Nevével találkozunk a Természettudományi Társulat, a Magyarországi Kárpátegyesület, a Főiskolát Végzett Magyar Nők Egyesülete hasonló testületeiben is. Ez utóbbi egyesület egy nemzetközi társaság (Society of University Women) magyarországi tagozata volt. 1935-től megjelenő lapjának, a Magyar Női Szemlének V. M. is szerzője volt. Itt is ásványtani szakcikke jelent meg.

1941-ben rk. tanári címet kapott a debreceni egyetemen. Családjában ezzel ő lett a negyedik egyetemi tanár, férje (Dudich Endre), bátyja (Vendl Aladár) és öccse (Vendl Miklós) után.

Életének a második világháború viszontagságai vetettek véget. Végtelen tudomány- és igazságszeretetének emlékét családjában, tanítványain és művein kívül a Magyarhoni Földtani Társulat V. M.-emlékalapítványa őrzi, melyet 1964-ben létesítettek.

Fő műve