VEDRES ISTVÁN (Szeged, 1765. szept. 22. - Szeged, 1830. nov. 4.)

A szegedi polgárfiú tanulmányait a helyi piarista iskolában kezdte, majd a pesti Institutum Geometricum elsőnek végzett hallgatói között, 1786-ban szerezte meg mérnöki oklevelét. Még ebben az évben elnyerte Szeged város mérnöki hivatalát, amelyet egészen nyugalomba vonulásáig, 1821 májusáig töltött be.

Első nagyobb munkája a II. József-féle kataszteri felmérésben való részvétel volt. Mint városi mérnök, a környék számos mocsarának lecsapolási tervét készítette el. Kiemelkedően sikeres vállalkozása volt a róla V.-házának elnevezett 3600 holdnyi mocsaras terület lecsapolása, s ott egy mintagazdaság felállítása. 1805-ben jelentette meg első nagyobb szabású munkáját A' Tiszát a' Dunával öszve kaptsoló új hajókázható tsatorna.... címmel, amelyben a máig is időszerű Duna-Tisza-csatorna gondolatát alapos gazdasági okfejtéssel, részletes számításokkal adta közre. Könyvét németre lefordítva is kiadták, és azt Gömör vármegye pártolólag az országgyűlés elé terjesztette. Számos gazdaságfejlesztő elgondolása közül is kiemelkednek az országos gabonaraktár, a szegedi téli kikötő és hajógyár, országos csatornahálózat, valamint az átfogó Tisza-szabályozás elvi megalapozása. Ez utóbbival kapcsolatos legfontosabb tudományos műve halálának évében jelent meg A' túl a' Tiszai nagyobb Árvizek eltérithetésérül.... címmel. Ebben felhívta a figyelmet a Tisza-szabályozást csak töltésezéssel megoldani szándékozó elgondolások veszélyeire, és elsőnek javasolta egy felső-tiszai árapasztó csatorna létesítését, amelyet a közel fél évszázadon át folyó viták során számos alkalommal szegeztek szembe a Vásárhelyi-féle megvalósított tervel.

A minden hasznos kezdeményezést támogató szerepéért gyakran illetik őt a "Szeged Széchenyije" névvel, s végigtekintve gyakorlati és tudományos munkásságát, az elnevezés teljesen indokolt. V. mérnöki működése mellett nyelvújítói és szépirodalmi tevékenységet is folytatott. 1823-ban a morva-sziléziai gazdasági tudós társaság, majd később ennek bécsi testvérszervezete is levelező tagjául választotta. Érdemeit elismerve, a király 1826-ban nemesi rangra emelte.