VARGA OTTÓ (Szepetnek, 1909. nov. 22. - Budapest, 1969. jún. 14.)

Ifjú kórában családja Poprádra költözött, s így középiskoláit Késmárkon végezte. Felsőfokú tanulmányait a bécsi műegyetemen kezdte el, de 1928-ban már a prágai egyetem hallgatója. Itt kapott 1933-ban matematika-ábrázológeometriai szakos tanári oklevelet. Ugyanebben az évben disszertációja alapján bölcsészdoktorrá avatták. Doktori értekezésében egy akkor igen fontos kérdést tárgyalt: új levezetését és részletes kifejtését adta a Finsler-féle geometria Cartan-féle megalapozásának. (Paul Finsler Caratheodory doktorándusa volt, s egy variációszámítási probléma vizsgálatával kapcsolatosan építette fel térelméletét.) 1934-35-ben ösztöndíjjal a hamburgi tudományegyetemre került, ahol W. Blaschke mellett folytatott differenciálgeometriai és integrálgeometriai vizsgálatokat, és ebben igen szép eredményeket ért el.

Hamburgi tartózkodása után visszakerült a prágai tudományegyetem matematikai intézetébe, ahol 1937-ben habilitált matematikából. Itt tette közzé azt a dolgozatát, amely a mai napig is mintául szolgál különböző tértípusok geometriai jellemzőinek meghatározásánál. Ez az ún. oszkuláló terek módszere. Prága német megszállása után, 1941-ben hazatért Magyarországra és eleget téve Szőkefalvi-Nagy Gyula professzor hívásának, a kolozsvári egyetem matematikai intézetében vállalt intézeti tanári állást.

Magyarországon ebben az időben a leggyengébb matematikai tanszék a debreceni egyetemen volt, ahol még intézeti tanári szintű oktató sem volt matematikából. Ekkor nevezték ki Debrecenbe intézeti tanárnak. Célul tűzte ki a matematikai tanszék megerősítését és magas színvonalra emelését. Ettől az időponttól lehet számítani a magyar differenciálgeometriai iskola megalapítását is. Hatalmas energiával kezdett hozzá a debreceni egyetemen a matematikai élet megindításához, s így sikerült rövid idő alatt olyan intézetet kialakítania, amely világhírre tett szert. Többek között ekkor hozta létre Rényi Alfréddal és Szele Tiborral a Publicationes Mathematicae című folyóiratot is. 1942-ben a kolozsvári egyetem magántanárává habilitálták. 1944-ben elnyerte az Eötvös Loránd Matematikai Társulat Kőnig Gyula-jutalomérmét. 1947-ben rk., 1948-ban pedig ny. r. egyetemi tanárrá nevezték ki.

Debreceni évei alatt számos publikációban ismertette eredményeit. Ilyen a Minkowski-térről írt dolgozata, amelyben szükséges és elegendő feltételt ad arra, hogy egy adott Finsler-tér mikor Minkowski-típusú. Az első magyar matematikai kongresszuson tartott előadásában meghatározta az általános affinösszefüggő terek teljes invarianciarendszerét. Akadémiai lev. tagi székfoglalójában kimutatta Berwald egyik skaláris, illetve konstans görbületű terek meghatározására levezetett szükséges tételéről, hogy az elegendő is.

P. Bonpiani jubileumára írt dolgozatában a konstans görbületű Riemann-terekre adott geometriai kritériumot. Foglalkozott még és kiemelkedő eredményt ért el az ún. Hilbert-geometriákkal, a terek szorzatelőállításával, a Finsler-tér szögmetrikájával stb. Elsősorban nem az öncélú absztrakciót tekintette feladatának, hanem a problémák geometriai tartalmát igyekezett kideríteni, mert az volt a véleménye, hogy a geometriai vizsgálatok csak akkor lehetnek eredményesek, ha tényleges geometriai tartalmuk is megmutatkozik. 1950-ben az MTA lev. tagja, 1965-ben r. tagja lett. 1952-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.

1958-ban kinevezték az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem matematikai tanszékére, ahol 1967. augusztus 31-ig oktatott. Innen a Matematikai Kutató Intézetbe került, s itt haláláig vezette a differenciálgeometriai kutatócsoportot. Külföldön is méltón képviselte a magyar differenciálgeometria iskolát. Mint tudóst, a rendkívüli alaposság, lelkiismeretesség és invencióképesség jellemezte. Módszere az volt, hogy mindig a közönséges euklideszi térben igyekezett szemléltetni a legkomplikáltabb terekben meglévő összefüggéseket.

Irodalom

RAPCSÁK András: V. O. Matematikai Lapok, 1970.

Rapcsák András