VARGA MÁRTON (Dióskál, 1767. márc. 20. - Nagyvenyim, 1818. ápr. 5.)

Alsóbb iskoláit Szombathelyen végezte, Székesfehérvárt járt középiskolába. Tanári diplomáját a győri Királyi Akadémia bölcsészeti karán szerezte. 1796-1798 között a komáromi gimnázium tanára volt. Vele egyidőben ebben az iskolában tanít Katona Mihály, a kiváló földrajztudós is, A Föld mathematicai leírása a világ alkotmányával együtt (Komárom, 1814), és a Közönséges természeti földleírás (Pest, 1824) szerzője.

Varga Márton Komáromból Nagyváradra költözött, és a Nagyváradi Akadémia természeti tanszékén mint civil tanár tanított 1798-1809 között. Nagyváradi tanársága idején jelentek meg nagy, átfogó jellegű magyar nyelven írott tankönyvei: A Gyönyörű Természet Tudománya magyarázta a Tüneményekből, és az új feltalálásokból Nemzete s az ifjúság javára Varga Márton. Nagy Váradon Tychy János betűivel 1808. 1-2. köt. Egy évvel később jelenik meg ugyanannál a kiadónál A Tsillagos égnek és a `Föld golyóbissának az ő tüneményeivel eggyüttvaló természeti előadása, `s megesmertetése című könyve.

Háromkötetes munkájában az akkori természettudomány egésze jelenik meg, a legkorszerűbb elképzeléseit ismertetve, a mindenki számára érthető magyar nyelven. Könyve Közép-Európában úttörő jelentőségű: ekkoriban kevés olyan színvonalas, népszerűen megírt mű látott napvilágot, amely teljesen elszakadva az iskolai oktatásmódtól, csak a nagyközönséghez szólt. Az ilyen csillagászati ismeretterjesztő művek egyik leghíresebbje a német Johann E. Bode tollából származik. Beosztása alapján ez lehetett Varga mintaképe, de több helyen új adatokkal, új gondolatokkal kiegészítette.

Minden bizonnyal már Komáromban is magyarul tanította a fizikát, földrajzot és csillagászatot. 1791-ben id. Péczely Józsefhez küldött levelében a következőket írta: "Megmutattam, hogy anya nyelvünk ereje megbírja a Filosofiát, hogy lehet Fisikát oly tökéletesen rajta írni.… mint a deák oskolás könyveink vannak". Könyveinek megjelenése előtt versben foglalta össze a magyar nyelvű tanításról vallott nézeteit. "Takács Pál jó barátjához Varga Mártonnak a Nagy Váradi Fő oskolában a természet tanítójának levele" (Nagyvárad, 1806)" című költeményében írta: A Szent foglalatosság ollyan polgárokat, A kik boldogítsák édes hazájokat (sic!) nevelni".

1810-ben elhagyta Nagyváradot, és 1810 szeptemberétől a Győri Királyi Akadémián kezdett tanítani. Sajnos itt csak néhány hónapig tevékenykedett, már ez év decemberében Nagyvenyimben találjuk, a Zirci Apátság javadalmában, mint jószágigazgatót. Ezután már többé nem tanított, és nagy jelentőségű irodalmi munkásságával is felhagyott. Ezen döntését nyilvánvalóan anyagi körülményei indokolták: hat gyermekéről nagyvenyimi sírkövének szövegéből szerezhetünk tudomást.

Sajnos életéről igen keveset tudunk, nem született róla monográfia annak ellenére, hogy a későbbi tudománytörténészek, Szily Kálmán, Toldy Ferenc, Zemplén Jolán nagy elismeréssel méltatják könyveinek tudományos színvonalát, nyelvezetének szépségét.

BULLA Béla: Néhány szó a magyar földrajztudomány haladó hagyományairól. Földrajzi Közlemények 2. (78.) 1954.; HEVESI Attila: V. M. és Katona Mihály a magyar természeti földrajz tudományának előfutárai; BOZÓKY Alajos: A Nagyváradi Királyi Akadémia százados múltja. Bp., 1889.; NÉMETH Ambrus: A győri Királyi Tudományakadémia története keletkezésétől 1850-ig. Győr, 1897-1904.